Monaco

2011. ápr. 13. 1:26 - írta agimano

A mai (tegnapi) nap nagyon "jól" sikerült. Teleobjektív a szállodában, kamera a hátizsákban. Az utcán találkoztam Tomiccsal, hosszasan bámultuk egymást, de nem mertem megszólítani. Jó magas gyerek:) A házak szépek, a sziklák meredekek. Rafa barna. Fed pedig nyugodt. A kocsik drágák, a fű zöld. Az iskolás gyerekeknek a Monacói Nemezeti Múzeum kertjében a narancsfák oltását tanítják. Ami nagyon fontos viszont, hogy minden ember, akitől segítséget kértünk eddig, nagyon kedves volt, még akkor is segítettek, ha egy szót sem értettek angolul.

Képek Monte-Carloból:

 

 

Ezek pedig egy nappal korábban készültek Cannesban:

 

 

.

Térkép

2010. ápr. 10. 23:27 - írta agimano

Jó rég nem írtam, természetesen be sem fejeztem azt a posztot, amit beígértem... Most, hogy újra közeledik a római torna ideje, teljesem rámtört a mehetnék, annyira jól éreztük magunkat tavaly. Sajnos idén nem megyünk, de hát még van addig pár nap, hátha mégis:))))

Vannak páran, akik idén újra mennek, vagy most mennek először, Krumplicukor is ilyen szerencsés, neki próbáltam az oldalán elég hosszan összefoglalni, hogy mikre figyeljen, mit érdemes tudni a tornáról és Rómáról is. Aztán gondoltam, hogy csinálok neki egy térképet a google mapson. Ezt amúgy már tavaly is meg szerettem volna csinálni emlékeztetőnek. Minden esetre, most megcsináltam, itt van. valamiért nem tudom ide beilleszteni, a freeblog átírja a befűzőkódot és nem jelenik meg. A térképen a különböző jelölőkre (és a kék zónákra) kattintva feljön egy szövegdoboz a leírásaimmal, vagy oldalt is lehet válogatni a listából:)

Itt van a kommentem ékezetek nélkül, amit Krumplicukornak írtam, hátha másoknak is jól jön:

 

"ok, akkor irok par dolgot:)

 

eloszor is, szerintem nagyon jo versenyen, nekem nagyon tetszett, bocs, ha majd mindenfelet irok ossze-vissza, de egyelore nem annyira gondoltam vegig, hogy mit irok.

 

Nekunk tavaly heti (ketheti) jegyunk volt es mar penteken ott voltunk, akkor atvehettuk a jegyeket, akkor zajlottak a selejtezok is, amiket ingyen meg lehetett nezni. Tavaly szerencsesek voltunk, mert volt egy bemutato torna is, amit mi a jegyunkkel szinten ingyen lattunk, masoknak gondolom fizetni is kellett.

 

A hely, ahol a tornat rendezik nem tul nagy, van a center palya es egy masik nagy lelatos palya (az egyes palya) es ezenkivul van meg 6 db palya kozepen, egymas mellett/mogott. A palyak egyik vegen van egy epulet, az ehhez legkozelebbi 2 palyan fognak edzeni a teniszezok, a masik 4-en meccsek lesznek.

 

Azert kerdeztem, hogy hova van jegyed, mert nekunk is a Monte-Marion volt - amit amugy azert igy hivnak, mert Romanak az a reszet, ami igy a hatad mogott lesz Monte-Marionak hivjak - szoval, ha ide szol a jegyed, akkor jogod van odamenni ahhoz az epulethez, ami a fent emlitett palyak felett/mellett van. Ez azert jo, mert akiknek olcsobb jegyuk van, ok nem mehetnek oda, csak a palyak melletti kolelatorol tudjak nezni az edzeseket. Ezzel az a baj, hogy csak a kulso palya mellett van ilyen lelato, a belso mellett ez az epulet van, es ha az, akit nezni szertnel, a benti palyan edz, akkor nem latod olyan jol. Ha mondjuk Rafa vagy Fed edz, akkor nagyon sokan osszegyulnek es ha idoben tudsz magadnak ott az erkelyen egy jo helyet szerezni, akkor szerencses leszel. Ebbol amit leirtam, talan adodik is, hogy az edzeseket siman meg tudod nezni, nem valami eldugott helyen edzenek, hanem mindenki szeme elott. A gond azzal van csak, hogy nem annyira lehet tudni, hogy ki mikor fog edzeni, de ha mondjuk te ilyen haverkodos tipus vagy, akkor lehet, hogy az ott dolgozoktol ki lehet deriteni, mert a versenyzoknek mindig fel kell iratkozniuk egy listara, hogy mikor akarjak a palyat hasznalni. Tavaly Djokovic amugy rendszeresen a meccsei elott kis idovel edzett, de a tobbiek edzesi strategiait nem annyira tudtam kifigyelni. Szerintem Fedet nem is lattuk edzeni. Igazabol mi majdnem mindig bent ultunk a centerpalyan, igy nem annyira sok edzest lattunk. Egyszer az egyik meccs kicsit unalmas volt, es kimentem szetnezni, es pont akkor jott Rafa edzeni.

 

Amirol en tavaly lecsusztam es csak a neten olvastam, hogy volt kid's day is, ahol Rafa bohockodott a gyerekeknek. Ezt annyira nem is tudom, hogy hol rendeztek, es azt sem, hogy mivel nem is vagyok mar gyerek, bemehettem-e volna. Ez amugy szerintem valahol az egyes (a kisebb nagylelatos) palya mogott volt valahol, annal a piros epuletnel.

 

Ahogy mondtam, van egy zona, ahova a dragabb belepokkel te be fogsz tudni menni, ez akozott az epulet es a center palya kozott van. Hogy bemehess, meg kell mutatnod a jegyedet (mi pl nem tudtuk egy darabig, hogy ehhez jogunk van) itt is lesznek bent ilyen kis bodek, amiket mi eloszor szinten nem tudtunk ertelmezni. Pl az intalszopnzornak is volt egy ilyen bodeja, ahova be lehetett menni, bent volt par lany es egy rakas viz, mi azt hittuk, hogy a vizert fizetni kell, de aztan kiderult, hogy ingyen van es ha bemesz, adnak, tobbet is kerhetsz, adni fognak. Ezt pl azert jo tudni, mert az a viz szerintem nagyon finom es igy nem kell a versenyen vizellatasrol gondoskodni. A tobbi bode nekunk nem tunt olyan erdekesnek, de lehet ott sem esett le, hogy mit lehetne csinalni. Szerintem nyugodtan menjetek be es kerdezzetek ra. Pl volt egy helyi sport ujsagnak is ilyen budeja, onnan meg ingyen lehetett ujsagot elhozni. Ez amugy eso eseten jott jol.

 

Eso: tavaly eleg balszerencsenk volt az idojarassal, mert eleg sokat esett. Arra mi nem tudtunk rajonni, hogy a bejaratnal hol, melyik bodeban lehetett esokabatot szerezni, de valahol lehetett, mert egy rakas embernek volt ugynaolyan, viszonylag silany minosegu esokabatja. Ha ti lattok egy ilyen helyet, akkor mindenkeppen szerezzetek magatoknak fejenkent mondjuk 2-t. Ez azert johet jol, mert ti felvehetitek az egyiket, ha kell, a masikat viszont, ha meccs kozben ered el az eso, gyorsan ra tudjatok huzni a szeketekre es amikor elall az eso, nem lesz tiszta viz a szeketek. Mi olyan helyen laktunk, ahol volt egy kis konyhasarok, es vettunk oda konyhai papirtorlot, az elso eso utan mindig vittem magammal abbol letekerve annyit, amennyivel ugy gondoltam, hogy le tudom torolni a vizet a szekemrol. Az ujsagpapirt pedig ilyenkor raraktam a kisse hideg/nyirkos szekre. Ezenkivul szerintem esernyot is vigyetek magatokkal.

 

Ahogy jottok be a bejaraton, mindenfele kis bodek lesznek, van ahol vasarolni tudtok, ilyen a legtobb, van ahol valamilyen reklam ajandekot osztogatnak. Mi pl az energiatakarekossag jegyeben tok sok mindent kaptunk. Viszont amit banok, hogy osztogattak ilyen kek felvallon hordhato taskakat, de ehhez ki kellett tolteni valamilyen kerdoivet is, mi nem mentunk oda, amikor meg mar odamentunk volna, mar nem volt tobb taska. Szerintem, ha szerettek ilyen hulyesegekete gyujtogetni, akkor csapjatok le az ilyen lehetosegekre minel elobb.

 

Ahogy bementek egy ilyen bodesoron, szemben veletek lesz a kozponti epulet 6 palyaval, jobbra az egyes, balra a center palya. A bodesor balra folytatodik, ennek menjetek el a vegere, a keritesig, ott elvileg fogtok majd kozvetito kocsikat latni, es balra lesz egy kerites, maire piros tablara feherrel ki van irva, hogy Forro Italico, ez a hely szerintem amiatt is gyanus lesz, hogy a keritesen a kapuvan szemben lesz egy kordon. Ez az a hely, ahova a jatekosok bemennek sajtotajekoztatot tartani. Itt lehet majd toluk autogrammot szerezni. Mi ezt mar eleg keson talaltuk meg, de szerencsere egybol sikerult autogrammot szereznem Rafatol, a donto utan Djokovictol nem, mert elhuzott, Rafatol viszont majdnem megint sikerult, kb 2 cmre alltam tole, de sajnos nem az en jegyemet irta ala. Rafa amugy nagyon kedves, nagyon sok alairast ad, tudom, hogy neked nem o a kedvenced, de azert elmondom:) Ahol te fogsz ulni a szekbiroval es a jatekosokkal es a jatekosbejaroval szemben lesz, ezert a jatekosok a szekuk mogotti embereknek fognak autogrammot osztani, de pl Rafa atjott egyszer a mi oldalunkra is es meg fotozkodott is emebrekkel. A donto utan is atjott, csak akkor mar nagyon bekemenyitettek az ott dolgozok es nem engedtek minket le oda a boxokhoz. Rafa mindig alairta a Spanyol zaszlokat, amiket belogattak neki a jatekosbejaro fole, szoval ha Rogerben is munkalkodik valami ilyen hazaszeretet, akkor ha Svajci zaszloval probalkoztok, talan alairja nektek. Ha kint arra az oldalratudtok csak jegyet szerezni, akkor lehet, hogy megeri dolgokat belogatni a kijaro fole, ehhez nem tudom, hogy lehet-e kint kapni valamilyen csiptetos vegu kotelet, de a tvben sokszor lattam, hogy embereknel van ilyen, lehet, otthon gyartjak. Talan gyarthatsz egy ilyet te is, ha van hozza kedved, aztan arra racsiptetsz egy RF-es baseballsapkat, belogatod es ha szerencsed van alairja.

 

A jatekosokat amugy kis golfkocsikkal szallitjak a sajtotajekoztato helyszine es az oltozo kozott, ezert az is jo otlet lehet, hogy nem a sajtotajekoztato kijaratanal, hanem az oltozo bejaratanal probalod megcsipni oket. Ez amugy szinten abban az epuletben van alul, ami a 6 palya vegeben van. Szoval, ha itt vagy ennel az epuletnel, a kulso reszenel, nem a belso reszenel, ahonnan lehet latni a palyakat, akkor a sarkon lathatod a kis golfkocsikat, ide fogjak oket meghozni a sajtotajekoztato vegen, meg gondolom itt is veszik fel oket. Pl ha autogrammra akarsz vadaszni, erdemes lehete itt varni, mert akkor latod, hogy mikor mennek el a sajtotajekoztatora es mondjuk akkor is lehet, hogy alairnak neked valamit, vagy pozolnak egy foto erejeig, ha megsem, akkor oda tudsz menni a sajtotajekoztatohoz, es mar biztos is lehetsz benne, hogy bent vannak - mert mi kb 1,5 orat vartunk, hogy Rafa kijojjon, de meg bent sem volt - aztan utana meg mindig van eselyed.

 

Utolso nap amugy a jatekosokat mar nem vittek vissza a kis kocsin addig az epuletig, hanem csak a centerpalyara vittek oket, ahol bementek a jatekosbejaraton, ami egy alaguttal koti ossze a fold alatt a palyat az epulettel.

 

Latni fogod, hogy par helyen feher-zold csikos arnyekolok vannak, ha atnezel a 6 palyanak a masik oldalara, latni fogod, hogy van ott egy ilyen arnyekolo egy lepcso felett. Ott jonnek es mennek ki a jatekosok a torna teruleterol. Ennek a masik oldalan egy utca van, ahova,kintrol, ha megkerulod az egesz komplexumot, oda lehet menni, de bentrol is oda tudsz allitolag a lepcsohoz menni. En amugy azt hittem, hogy oda nem lehet odamenni, de egy masik rajongotarsam sokkal szemfulesebb volt es o ott vart Rafara autogrammert. (Ehhez meg kell bentrol kerulni a palyakat allitolag)

 

Este tavaly nagyon hideg volt, lehet, hogy ti szerencsesek lesztek, mi konkretan lattuk a lehelletunket, de azt mondjak, hogy ha nem is ennyire rossz az ido, hanem atlaghomerseklet van, akkor is le szokott hulni az ido, egy dzseki mindenkepp kell az esti meccsekre.

 

Amugy arra figyeljetek, hogy a belepo csak egy belepesre jogosit, mi az egyik esoszunetben kimentunk a hatso kapun kivulre, ahol pont nem allt senki, de aztan a baratom javaslatara megvartuk, amig visszajott az "őr" es megkerdeztuk, hogy ha kimegyunk, akkor visszajohetunk-e. Mondta, hogy mi mar nem johetunk vissza, de mi gyorsan atugrottunk a kapu masik oldalara es mar vissza is mentunk:))

 

Ott kint ahol a bodek vannak, vannak WC-k, de sokan nem tudtak szerintem, hogy azon a reszen is vannak, ahova csak a dragabb jeggyel lehet bemenni, ha elmesz az epuletnek arra a sarkara, ahol az kis kapu van, ahol a golfkocsik is alltak tavaly, szinten vannak mellekhelyisegek es oda alaig jar valaki. (Azt hiszem a fiuknak a foldre egy talcara kell pisilni:)) )

 

Oke, most mas ezzel kapcsolatban nem jut eszembe. irok meg par dolgot Romarol is, mielott mi mentunk elegge sok mindennek utana olvastam, mert ez volt nekem az elso nagy kulfoldi nyaralasom, es mindenkeppen az elso olyan, amikor egy nagy varosba mentem.

 

Szoval a tomegkozlekedes jo, de nagyon nagy a dugo, mi tul messze laktunk a tenisztol es nagyon sokaig tartott eljutnunk. Ebben foleg az nehezitett minket, hogy a Tevere ket oldala ossze-vissza kacskaringozott a busz a dugoban. Itt van a kinti BKV:) honlapja, nagyon jo, meg tudod vele tervezni az utadat, hogy miylen tomegkozlekedesi eszkozokkel tudsz elmenni oda, ahova akarsz. http://www.atac.roma.it/index.asp?lingua=ENG Szerintem a tomegkozlekedes szinvonala jo, de a forgalmi helyezet miatt megsem olyan megbizhato. De pl egy kivetellel mindig tiszta volt. A buszon belul az ajtoknal latni fogjatok, hogy hol kell le es felszallni, elvileg kozepen kell leszallni es a ket vegeben fel. De majd latjatok, ezt nem muszaj betartani, de kenyelmesebb:) Amugy ha alltok a buszmegalloban es latjatok, hogy a ti buszotok jon, a buszt le kell inteni. Ha senki sem jelzett a buszon es az edott megalloban csak ti alltok es sok busz is megall ott, akkor siman el fognak mellettetek robogni. Ez foleg igaz az esti buszokra. Csak igy fel kell emleni a kezeteket, esetleg majd latjatok a helyieken is, hogy hogy csinaljak. (Amugy, ha sokan vannak a megalloban erre nem lesz szukseg, de jo ha tudjatok, mert nekunk is volt ra szuksegunk es olvastam is rola, hogy sokan azt hiszik, hogy a buszvezeto latja rajtuk, hogy turistak es direkt otthagyja oket a buszmegalloban, de errol szo sincs)

 

A buszmegallo tablai eleg furak: http://agimano.freeblog.hu/files/0425/busz_tabla.jpg majd ezt probald ertelmezni, en mar nem 100%-ig emlekszem, hogy hogy kellett, az a lenyeg, hogy egy csomo helyen az az ut van kiirva, amin mesz, pl Hungaria korut es akkor csak ala van irva, hogy ott 4 db megallo van. Altalaban a keresztutcakrol vannak elnevezve a megallok, de csak az alnevuk. Kicsit komplikalt. Szerintem mindenkeppen vegyetek egy kis terkepet, amit zsebbe lehet tenni, nezzetek meg a tomegkozlekedes honlapjan, hogy hova hogy tudtok elmenni. Szerintem, ha tudtok, minel tobbet menjetek metroval, az nem kerul dugoba. Mi heti jegyet vettunk, nagyon jo, a metroban be kell dugni a beengedo kapun, a buszon meg senki sem kerte tolunk:) Egy jegy amugy 1 euro volt es egy oraig ervenyes, nem atszallasonkent (mint minden rendes helyen:) ) Az automatakbol lehet konnyen jegyet venni, de pl 50 euro tul nagy cimlet es nem veszi be. Ja igen, vannak olyan buszok, amik nem jarnak, csak hetkoznap es olyanok is, amik csak hetvegen, ez latszik mondjuk a buszamegalloban is a tablan, ala van irva, hogy weekend (azt hiszem) de a tabla aljan latszik, hogy melyik napon mettol-meddig jarnak, ebbol is konnyen kideritheto, csak figyelni kell ra, sokan ezt sem tudjak es csak varnak es varnak. Majus elsejen szamitsatok hosszabb menetidore. Mi ezen a napon mentunk taxival, de at lettunk baszva, gyozodjetek meg rola, hogy a taxi ora be van kapcsolva!

 

Szerintem amivel megeri vigyazni, hogy ne vegyetek  5 euroert szendvicset utcai arusoktol, annal sokkal olcsobban is lehet talalni es finomabbat is.

 

Mi nagyon feltunk a tolvajoktol, de semmi rossz tapasztalatunk nem volt, velunk sem tortent semmi sem es nem is lattunk semmit sem. Mondjuk mi vettunk egy olyan kis taskat, amit hasra a ruha ala lehet csattolni es abban volt a nagy cimletu penz es az igazolvanyaink. Mindenhol nagyon sok amugy a rendor.

 

Ja amugy en tavaly a google earthben nagyon sok helyet elore megneztem, pl a teniszt, hogy hogy nez ki kivulrol, a helyet, ahol laktunk, a buszmegallokat, ahovan mennunk kellett. Szerintem megeri elore tajekozodni, mert sokkal konnyebb aztan eligazodni. Szerintem a varosba mindenkeppen menjetek be minel tobbet, iszonyatosan szep. Egyetek sok fagyit, pizzat:) Ha gondolod megkereshetem neked annak a fagyizonak a cimet, ahol kb 100 fagyi volt es finom is volt es a pizzeriat, ahol majdnem mindig ettunk:)

 

Na gondolom ennyi eleg lesz mar:))"

Angyalok és démonok

2009. máj. 14. 5:14 - írta agimano Még tegnap hajnalban, tehát egyből a bemutató napján nulla óra egy perckor néztük meg az Angyalok és démonokat a moziban. Én eddig egy Dan Brown könyvet sem olvastam, Zs a nagy fan kettőnk közül, A Da Vinchi-kód filmváltozatát is miatta néztük meg, ami szerintem rettenetes volt. Amikor Rómában voltunk, akkor Zs többször is mondta, hogy sajnálja, hogy nem jött ki kicsit korábban az Angyalok és démonok film, mert Rómában játszódik, és szerette volna még az utazásunk előtt megnézni, hogy majd felismerjük-e a helyeket, amik abban vannak. Mondtam neki, hogy így lehet, hogy érdekesebb lesz, mert majd a filmben ismerünk fel dolgokat. Amikor a Szent Péter-bazilikában voltunk, akkor kezdett el neki nagyjából derengeni, hogy miről is szól a könyv, és magyarázott nekem valamit, de abban ő sem volt biztos, hogy mit:) Minden esetre a film jobb volt, mint vártam, de a velünk lévő másik két emberkének annyira nem jött be, az egyikük ki is jelentette, hogy ő több amerikai filmet életében nem fog megnézni. Szóval szerintem egész nézhető volt, és nagyon jó volt, hogy kb. mindent felismertünk, és még azt is tudtuk, hogy hol nyugszik Raffaello:) Jó, hogy 2 hete még pontosan a Pantheont sem tudtuk volna megmondani, hogy mi:) de hát legalább tanultunk pár dolgot:) Olyan sok helyet mondjuk nem érintettek Rómában, voltak a Vatikában (a Szent Péter téren és a bazilikában,) elvileg a Sixtus-kápolnában is játszódott a történet egy része, de szerintem oda biztosan nem engedték be őket forgatni. Zs szerint a bazilikába sem, de az nagyon komoly lenne, ha azt felépítették, vagy lerenderelték volna, vagy hogy hívják azt, amikor digitálisan rajzolják meg az egészet. Mondjuk a végén történik valami olyasmi, ami számítógépes trükk, szóval így is, úgy is meg kellett csinálni számítógéppel a bazilikát. Voltak az Angyalvárnál, a Pantheonban ugye, a Piazza del Popolon az egyik templomban, meg egy másikban a sétáló utcán, ami szerintünk az lehetett, ami előtt breaktáncosok voltak és egy szökőkútnál egy téren, ahol viszont mi nem voltunk. A film szerintem izgalmas volt, főleg, hogy nem olvastam a könyvet, így nem tudtam, hogy mi lesz a történet vége. Aki szereti a tipikus amerikai akció(sabb) filmeket és/vagy szereti a könyvet, annak mindenképpen ajánlom! És hátha pár embernek megjön a kedve ellátogatni Rómába is, én ezt az ötletet is mindenképpen támogatom!;)

Szolgálati közlemény

2009. máj. 13. 21:26 - írta agimano Az előző bejegyzésben, és gondolom pár korábbiban sem jelenik meg rendesen pár kép és nem tudom, hogy ennek mi az oka, mert a szerkesztőben én látom, de az oldalon már nem jelennek meg. Minden esetre, ha valaki egy nagy üres helyet lát, akkor görgessen lentebb, mert valahol folytatódik a szöveg!

Rafa is out

2009. máj. 13. 20:46 - írta agimano

Tartozom még a beszámolóval a döntő napjáról és még az utána következő napokról is szeretnék írni majd valamikor. Elvileg a teljes tornára, tehát a női meccsekre is volt jegyünk, de azokra már nem nagyon mentünk ki, helyette a városban próbáltunk meg egy kicsit szétnézni.

Vasárnap a páros döntő után kezdődött az egyéni döntő, ami a kiírás szerint legkorábban délután négykor kezdődhetett. Megfogadtuk, hogy jó korán kimegyünk, nehogy lemaradjunk a döntő elejéről, sőt a páros meccsbe is szerettem volna egy kicsit belenézni. Egy páros meccset sem néztünk az egész torna alatt, valamennyire érdekelt volna, főleg úgy, hogy a 2 legjobb páros játszott egymás ellen. Mondanom sem kell, hogy a korán elindulásból az lett, hogy az egyéni döntőre értünk ki. Már nem emlékszünk pontosan, hogy mit csináltunk, amikor kiértünk a teniszre. Lehet, hogy elmentünk megnézni a gyakorlópályákat is, de már nem emlékszem tisztán, csak arra, hogy miután bementünk a stadionba és elhelyezkedtünk, már jöttek is ki páran a pályára, és behívtak néhány, feltételezésem szerint, női teniszezőt, akik vihorásztak ott egy sort, aztán lementek a pályáról. Miután elhagyták a pályát, még gyorsan lehúzták utánuk azt a részt, ahol álltak:) Nem sokkal később már jött is Djokovic kis mellénykében és Nadal a pályára. A játékvezető újra Mohamed volt, akinek megint nagyon jó volt a kedve, pacsizott és beszélgetett pár fotóssal, mialatt megnézte, hogy minden rendben van-e a hálóval. Nadal újra elvégezte a sorsolás előtti kis rituáléját, miközben Djo a hálónál várt rá és Mohameddel beszélgettek. Gondolom mindenki, aki szokott teniszt nézni, tudja, hogy Nadalnak van egy pár dilije, amik közül az egyik az, hogy két üveget rak le maga elé átlósan, egyesek szerint a címkéket mindig a pálya azon vége felé fordítva, amelyiken éppen ő áll. Ez utóbbi szerintem nem igaz, szerintem a címkék mindig egy irányba, előre néznek. Mindig hoz magával ő is üvegeket (szerintem kettőt), amikben szerintem nem víz van, de amikor egyszer megkérdezték tőle egy kérdezz-felelekben, hogy mi van a 2 üvegben, ami előtte szokott lenni a földön, azt mondta, hogy mind a kettőben víz van, de akkor nem tudom, hogy az egyiknek mitől van mindig más színe. Szóval ő is hoz üvegeket, amiből odaad egyet a labdaszedőknek, hogy tegyék be a hűtőbe, a másikat meg leteszi maga elé és egyet kap a labdaszedőktől is, így lesz végül két üveg előtte. A döntő előtt addig-addig rendezgették az üvegeket, míg végül 3 üveg került elé a földre, ezen jót röhögtem, és kíváncsian vártam, hogy ebből mi lesz, de jól fogadta a dolgot és egyet visszaadott a labdaszedőnek széles mosollyal az arcán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekelne, hogy mennyire veszi ezeket a dolgokat komolyan, mert úgy tűnik, hogy ő is jót röhög néha sajátmagán, de azért biztosan szüksége van ezekre a rituálékra, hogy minél inkább versenyhangulatba kerüljön. A sorsolás után Novak és Rafa elindult a pálya vége felé bemelegíteni, de Nadal elég hamar megfordult, hogy nem kellene-e fotót készíteni a hálónál, így Novak is vissza lett rendelve, elkészülhettek a közös, meccs előtti képek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután, alighogy elkezdték a bemelegítést, valaki elájult a lelátón. Most nem voltak olyan ügyesek a közelben ülők, mert nem kezdtek el azonnal orvosért kiáltozni, hanem csak zúgolódtak, így senki sem tudta igazán, hogy mi is történik fent a lelátón. A játékosok is megálltak, és nézték, hogy mi zajlik odafent, majdnem a lelátó legtetején. Nadal szórakozott egy kicsit a labdával, majd kis idő után folytatták a bemelegítést. Nem mondanám, hogy túl professzionálisan folytak volna a „mentőmunkálatok”, mert elég sok idő eltelt, mire a mentősök megjelentek és végül elvitték azt a fiatalembert, aki elájult. Azt láttam, hogy már megánál volt, amikor levitték, szegénynek elég ciki lehetett, hogy ennyi ember szeme láttára lecipelik egy nem is hordágyon, hanem egy „hordszatyorban”. Az orvosi ápolás alatt folytatták a bemelegítést, azonban a játékosok bemutatása abbamaradt, és végül nem is folytatódott.

Az első szett első gémében egyből el is vette Nadal Djokovic adogatását, amit csak a szett vége felé tudott visszavenni, úgy emlékszem, hogy ezek után Nadal egyből újra breakelni tudott, majd Djokovic is újra elvette Nadal adogatását, szóval végül tie breakre került a sor.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szett közben Djo először csak dobálta az ütőjét, aztán össze is törte. Amikor elvették egymás adogatásait, nem igazán voltak fejben ott a saját adogatásaiknál. A tie breakben Nadal kapta össze magát jobban, így viszonylag simán ő nyerte meg az első szettet. A szünetekben Mohamed egyfolytában a vállát és a nyakát masszírozta, nagyon meghúzhatta valami hírtelen fejmozdulat során:) A nézőkről is szeretnék még pár szót szólni, mielőtt a meccs végére térnék. Végig az volt az érzésem, hogy a legjobban Federert szeretik, őt buzdították a leginkább az összes játékos közül. Én úgy gondoltam, hogy Nadalnak többen, vagy inkább úgy mondanám, hogy jobban fognak szurkolni. Igazából valamiért úgy éreztem, hogy szurkolnak neki, de csendben. Mondjuk, én sem szólhatok egy szót sem, mert én sem üvöltöztem ott, hogy Hajrá vagy Vamos Rafa! Pontosan ez is volt az egyik problémám, hogy néha szurkoltam volna hangosan, de nem tudtam, hogy mit mondjak:) A Federer és mondjuk a Djokovic rajongóknak pedig már volt jól bejáratot szurkolásuk. Rafának talán azért nem volt hangos rajongótábora, mert nem igazán voltak spanyol szurkolók Rómában. Gondolom mivel Barcelonából jött és Madridba tartott éppen, nem sok értelme volt a spanyoloknak egészen Romáig jönniük, kedvenc teniszezőjüknek drukkolni, viszont más országokból jöttek a kedvenceiknek drukkolni, akik sokkal szervezettebben és hangosabban tették ezt.

A második szett elég sima volt, Rafa kétszer is breakelt, 6-2-re hozva így ezt a szettet és ezzel a meccset is, ami után elég boldognak tűnt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugrándozott egy kicsit, majd kidobálta a csuklószorítóit, amik közül az egyiket felénk dobta, de annyira meg volt csavarva a dobás, hogy kb. 90 fokos szögben távolodott tőlünk a csuklószorító. Ezután Rafa interjút adott a Rosana Romeronak, aki minden ATP tornán ott van, és mindig ő készíti a spanyol tv-nek a tudósításokat és az interjúkat a játékosokkal. Nem tudom miért, de nekem úgy tűnik, hogy nagyon odáig van Nadalért és elég jó viszonyban van vele és az egész teamjével is, az apukájával pl. elég sokszor dumálgattak csak úgy barátilag, Rafa pedig nagyon kedvesen végigsimította a hátát minden egyes alkalommal, amikor beszélgettek. Közben szépen felkészültek a díjátadó ceremóniára a szervezők, összecsavaroztak gyorsan egy kis pódiumot, felsorakoztak a labdaszedők és a vonalbírók, valamint a pódiummal szemben a fotósok is elhelyezkedtek. Elsőként a padon kicsit szomorkodó Djot szólította a kicsit Medveczky Ilonára hajazó néni, aki amúgy nem tudom, hogy ki volt, de lehet, hogy ő a torna tulajdonosa. Bár tényleg fogalmam sincs róla, hogy ki ő, de többször is ott volt a meccseken. Vártam, hogy majd angolul beszélnek a játékosok, de Novak egyből olaszul kezdett el beszélni, mivel ő tud olaszul.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon aranyos volt szerintem, ahogy próbálkozott, egy szót nem tudott csak olaszul, amire rákérdezett, de ez a congratulate (gratulálni) szó volt, ami nagyon viccesen olaszul congratularmi:) Nadal közben nagyon jól elszórakozott a kispadon, fülig ért a szája.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután Rafat szólították a pódiumra, sokkal inkább átvette a kupát, mintsem átadták volna neki, aztán végig puszilgatták egymást, pózoltak egy kicsit Djoval, miközben Djo valami vicceset magyarázott Rafanak, amin mind a ketten jót mulattak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután a néni rábeszélte Nadalt, hogy ő is olaszul beszéljen, amit legnagyobb csodálkozásomra Rafa meg is tett, csak néhány szót mondott angolul és a congraturarmit is vágta:) Igazából nem gondolom, hogy Nadal tud olaszul, sokkal inkább arról lehet szó, hogy a spanyol, és főleg a katalán nyelv nagyon hasonlít az olaszra, így sok mindent megért és pár dolgot el is tud mondani olaszul. Szerintem nagyon aranyos volt, de nem sokat érettem az egész beszédből. Ezután a néni próbálta rábeszélni Nolet, hogy figurázza ki Rafat, amit Nole nem akart megtenni, az látszott rajta szerintem, hogy már tényleg nem akarja kifigurázni a játékostársait, főleg nem ebben a formában, de Rafa megnyugtatta, hogy felőle nyugodtan csinálja, és még Djo ütőjét is ő hozta fel a pódiumra. A bemutató szerintem nem volt olyan vicces, mint a régebbiek, mert Nole zavarban volt, és nem ment bele olyan mélységekbe, mint régebben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nadal érdeklődve nézte és jót mulatott, de úgy láttam, hogy egy rövid időre kicsit az arcára fagyott azért a mosoly. Ezután következett még a közös pózolás a fotósoknak, majd Rafa önálló trófeaharapós száma. Sajnos a trófeaharapás csak a fotósoknak szólt, így csak oldalról tudtam lefotózni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A ceremónia után Rafa nagyon sok autógrammot osztott ki, megint átjött a mi oldalunkra is. Miután visszament a szemközti oldalra, megpróbáltam a nézőtérnek arra az oldalára átkeveredni, de csak a pálya végébe, a szponzori ülőhelyekig tudtam elmenni, mert onnan utamat állták:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Innen még csináltam pár fotót. Itt voltunk páran, sokan arra számítottak, hogy Rafa odajön hozzánk, és kioszt pár aláírást, de erre sajnos nem került sor, helyette azonban odajött hozzánk Mohamed és a másik fekete játékvezető, akinek sajnos még mindig nem tudom a nevét, és sok emberrel lefotózkodtak, kezet fogtak. Én is majdnem kezet fogtam Mohameddel, már nyújtottuk is egymás felé a kezeinket, de közben valaki éppen fotózta, ezért gondoltam, várok egy kicsit, így elszalasztottam a kézfogását, amibe azt hiszem nem fogok belehalni azért:) Akartam róluk képeket is csinálni, de a teleobjektív volt fent a gépen, amivel 30 centire nem igazán lehet fotózni:) Mondjuk a fekete csávóról így is csináltam egy képet, amin kb. a feje fele látható. Van amúgy még más ilyen értelmes kép is bőven, pl. Rafa füle:)

Miután kitereltek minket a stadionból, átmentünk ahhoz az épülethez, aminek az aljában az öltözők vannak, elég sokan vártak ott autógrammra, ezért mi elmentünk oda, ahol a sajtótájékoztatókat tartották. Elég hamar kijött Djo, akitől sajnos nem sikerült autógrammot szerezni, pedig mindent megtettem, hogy Zs jegyére kapjak egy szignót. Djo végül nem is szállt fel a kis golfautóra, amivel hozni-vinni szokták őket, hanem gyalog elindult visszafelé, mire gyorsan kb. 7 öltönyös testőr egy U (vagy V) alakot formált körülötte és úgy kisérték, hogy oldalról és hátulról senki sem tudott a közelébe férkőzni. Először menni akartam mellettük, hogy amikor beérnek a VIP részre, ahova nekem érvényes volt a belépőm, majd hátha tudok aláírást kérni, de amikor észrevettem, hogy nagyon sokan szaladnak utána, inkább visszamentem a kordonhoz, mert abban bíztam, hogy így jobb helyhez juthatok. Ez igaz is volt, csak elég tévesen úgy gondoltuk, hogy Nadal odabent van és nemsokára kijön. Nagyon sokáig vártunk, miközben olyanokkal vigasztaltuk magunkat, hogy na, most már mindjárt kijön, most már biztos mindjárt jön, na most már tényleg ki kell jönnie, ennyi ideig nem beszélhet… Már sötétedett, amikor odajött két spanyol rajongó, akik kérdeztek tőlem valamit, mire én mondtam angolul, hogy nem beszélek spanyolul, mire ők mondták, hogy olaszul kérdeztek, mire én mondtam, hogy angolul próbálkozzanak inkább. Nagyon aranyosak voltak, ahogy helyes igeidőbe tették az igéket. Arra voltak kíváncsiak, hogy mióta várunk már ott. Igazából nem tudom mennyit várhattunk már, azt mondtam, hogy 20-30 perce, de szerintem több is volt az már, mint egy óra. Ezután kb. 1 perccel jött Rafa egy kis golfautón a sajtótájékoztatóra teljesen frissen, lezuhanyozva, átöltözve. Ezen igencsak meglepődtünk, mivel meg voltunk győződve arról, hogy már réges-régen odabent van, és hamarosan kijön. Mindenki kiabált, mire mondta, valamilyen nyelven, hogy most be kell mennie sajtótájékoztatót tartani, majd utána jön és ad autógrammokat. Most már legalább biztosak lehettünk benne, hogy már csak max. fél órát kell várni, amíg kijön. Már teljesen sötét volt, mire befejezte a sajtótájékoztatót.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viszonylag jó helyen álltam és előre tudtam nyújtani az aznapi jegyemet. Akik előttem álltak, azoknak egy teniszlabdát és egy pass-t is aláírt, de az én jegyemet, ami 2 centire volt onnan, már sajnos nem. Megbeszéltem Zs-vel, hogy ő ott marad, próbál fotózni, én meg bemegyek a VIP részre, és odamegyek az épülethez, ahol a golfautók szoktak állni. Előre futottam, nagy örömömre senki sem állt ott az ajtóban, teljesen büszke voltam magamra, hogy milyen okos vagyok és mekkora szerencsém is van, hogy nincs ott senki rajtam kívül, aki Rafára várna. Nem sokkal később láttam a golfkocsi lámpáit, és a kis kocsi egyre közelebb ért, én pedig egyre izgatottabb lettem, hogy mindjárt kiszáll Rafa!! Amikor mellém ért az autó, akkor láttam, hogy Rafa nincs benne. Elég nagy koppanás volt, és nem is értettem, hogy hova tűnhetett. Kérdeztem a sofőrtől, hogy hol van Rafa, amire ő csak annyit mondott, hogy Rafa is out, mire próbáltam mondani, hogy de hát az előbb még veletek volt, ott hátul, mire azt a választ kaptam, hogy Rafa is in the locker room. Sajnos nem volt mit tenni, mert Rafa nem volt ott, elmentem a kinti kijelzőhöz, mert úgy beszéltük meg Zs-vel, hogy ott találkozunk, miután végeztem. Értetlenkedve kérdeztem, hogy Rafa hova tűnt, mire ő közölte, hogy a golfautóval a stadionba vitték be, és onnan ment be az öltözőbe. Azt mondta, hogy tök sokszor nagyon közel került hozzá, amíg autógrammokat osztogatott, mert a tömeg egyszer csak eltűnt mellőle, simán alá tudott volna vele íratni valamit, de semmi sem volt nála. Gondolta, hogy aláíratja az objektíven az UV-szűrőt, de erről végül (szerencsére?:) ) lemondott. Sokáig nagyon jót röhögtem azon, ahogyan ott álltam izgatottan, hogy mindjárt kiszáll Rafa én meg lefotózkodhatom vele és megkérdezhetem tőle, hogy megkapta-e az ajándékot, erre begördül az üres kocsi… Vicces volt, de jobban tudtam volna értékelni, ha ő is a kocsin ült volna:) Utólag úgy gondoltam, hogy amikor Djokovic elment, nekem is mennem kellett volna vele tovább, mert ő is biztosan a stadionba ment akkor be, és akkor Rafánál talán én is odamentem volna, nem pedig az öltözőkhöz. Igazából mindegy, mert annyira nem fontos dolog ez, de szívesen találkoztam volna Rafával, főleg, hogy ennyit vártunk rá.

Majd még írok a nyaralásunk ez utáni, (majdnem) teniszmentes részéről is pár nap múlva.

A döntő

2009. máj. 6. 4:13 - írta agimano

Egyelőre csak a képeket tudom feltenni a döntőről, hamarosan jön majd az élménybeszámoló is. Most csak annyit, hogy nagyon szerencsések voltunk, hiszen az én kedvenc játékosom játszott Zs kedvenc játékosa ellen, azt hiszem ennél többet nem is nagyon kívánhattunk volna.

 

Képek az elődöntő napjáról

2009. máj. 4. 22:29 - írta agimano

Itt vannak a képek szombatról, a Federer - Djokovic és a Nadal - Gonzalez meccsek napjáról. Pár képet beszúrtam az előző bejegyzésbe is.

 

Hozzávetőlegesen 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás

2009. máj. 4. 4:58 - írta agimano

Elnézést, hogy az elmúlt pár napban nem írtam, de nem volt rá időm. Mindig tök fáradtan értünk haza, így nem tudtam magam rávenni az írásra, mert tudom, hogy ha elkezdem, akkor nem nagyon tudom rövidre fogni. Már több mint egy hete itt vagyunk, ma (tegnap) be is fejeződött az ATP torna és kezdetét vette a WTA torna. Ez utóbbiból mondjuk semmit sem láttunk, mert túlságosan is Nadal kötötte le az érdeklődésemet, és ezáltal mindkettőnk érdeklődését is:)

Amúgy tegnap jött el az a pillanat, amikor már szívesen betoltam volna egy kis virslit, megnéztem volna, hogy mi újság a Mátyás király téren… A tvről jut eszembe, holnap lesz pár új sorozat a tvben:) (kóros tvfüggő vagyok) Kalandra fal (RTL), ami vicces lesz, kb. egy műsor ereéig, Áll az alku (TV2), amit igazából sosem szerettem és a Comedy Centrálon lesz a Házi barkács (Home Improvement), amit én Hör’ mal wer da hämmert címen néztem 8-9 évvel ezelőtt a német RTL-en, ahol este mindig a Golden Girls előtt ment, és mindkettőt imádtam. Lehet, hogy most már nem találnám annyira viccesnek, de akkor nagyon tetszett. Aki szereti a szitkomokat és van Comedy Centralja, annak mindenképpen megér egy próbát szerintem!

Na akkor térjünk is rá a teniszre:) Persze ez közel sem olyan egyszerű, mert iszonyatos módon nem emlékszem, hogy mi is történt 3 napja:) Mindig meg kell nézegetnem a képeket, és akkor valamennyire beugrik, hogy mit is csináltunk aznap. Szóval sokak tévesen úgy gondolják, hogy május elseje (mármint az ünnep) valami kommunista csökevényként maradt Magyarországon, de ez nem igaz, mert a munka ünnepének története elég régre nyúlik vissza és maga a dátum is egy chicagói tragikusra fordult munkásfelvonulás/sztrájk emlékére lett kiválasztva. Szóval nem csak a volt szocialista országokban, hanem a világon (szinte?) mindenhol, így Olaszországban is megünneplik. Így esett meg az, hogy iszonyat sokat kellett várnunk minden tömegközlekedési eszközre, leginkább a 32-es buszra, amire olyan sokat kellett várnunk, hogy közben megettünk a szomszédos szeletbárban 2 pizzát (2 szeletet), eltelt vagy 30 perc, és végül fogtunk magunknak egy taxit. Zs mondta, hogy kérdezzem meg, hogy mennyiért vinne el minket a teniszre, de mi ezt úgy gondoltuk, hogy hozzávetőlegesen mennyiért, mivel feltételeztük, hogy a taxióra be lesz kapcsolva, és majd annyit kell fizetnünk, amennyit az mutat. Hát ez nem így történt, mert a taxiórát útközben kikapcsolta a csávó, kb. 8 eurót kellett volna aszerint fizetnünk a mi véleményünk szerint, de végül 20 eurót kellett adnunk kb. 3 kilométeres útért. Igazából szerintem elég lett volna odaadni egy tízest, és kiszállni, de lúzermódon odaadtuk a 20 eurót. Ez elég sokáig bosszantott, de abból a szempontból jó volt, hogy miután teljesen lekéstük a Djokovic – Del Potro negyeddöntőt, legalább a második, Federer – Zverev meccs előtt pont odaértünk. Pont akkor vonultak be a stadionba, amikor megérkeztünk. Az első szett nagyon érdekes volt, fej-fej mellett haladtak, Zverev egyáltalán nem volt megszeppenve, egészen tie breakig vitte az első szettet, ahol még 2-0-ra ő vezetett, de utána már simán elvesztette a tie breaket. A második szettet pedig már nagyon simán hozta Federer. Az első szettben valaki elájult a lelátón, és az emberek egyből elkezdtek kiabálni, hogy dottore - dottore, a játékot természetesen abbahagyták, Federer már biztos tapasztaltabb ilyen téren is, mert miután leültek, ő egyáltalán nem foglalkozott az esettel, Zverev viszont érdeklődve nézegetett felfelé a lelátóra. Ilyenkor biztos aggódnak a játékosok, hogy mi történhetett, de szerintem a teniszezőknek ezzel nem szabad foglalkozniuk, mert így csak kizökkennek a játékból. Mondjuk Zverev nem zökkent ki túlságosan.

Néhány fényképen, amit csináltam, jól látszik, hogy Federernek tényleg van egy kis pocakja, de az is látszik, hogy azért hasizom is van ott rendesen. Azon röhögtem, hogy Federernek még az alsónadrágja is olyan színű, mint a nadrágján a csík, vagy a pólójának a gallérja. És egyébként a zoknija sem lesz olyan salakos, mint a többi játékosnak, és Zs szerint a cipőjéből sem jön ki szinte semmi salak, amikor megütögeti, tehát kijelenthetjük, hogy Roger egy igazi elegáns teniszező:)

A képeken látom, hogy ez volt az általunk látott első meccs, amit Mohamed Layhani vezetett. Róla azt kell tudni, hogy a bírók között a legkedveltebb és sokak szerint a legjobb is. Sokat láttuk már a tvben is, mindig mosolyog, a játékosok is szeretik és tisztelik is, azt tudom, hogy Nadalnak is ő a kedvence, bár nevet nem mondott, amikor megkérdezték erről, csak annyit, hogy az ő kedvenc játékvezetője marokkói származású, ami szerintem nem sok másik játékvezetőre igaz. Szóval hiányoltuk is már őt a korábbi meccsekről, de a negyeddöntőben csak megjelent. Hihetetlen nagy arc volt, egyfolytában mosolygott, integetett az embereknek, úgy látszott, hogy tudja, hogy szeretik az emberek, és ezt élvezi is. A vonalbíróknak is egyfolytában mutogatott valamit a szünetekben, leginkább a hüvelykujját felfelé, amit annyira nem tudtuk eldönteni, hogy mit is jelent pontosan. Vagy megkérdezte tőlük, hogy jól vannak-e, amire az igenlő választ így nyugtázta, vagy mutatta nekik, hogy milyen jó munkát végeznek, vagy valami egészen mást csinált, de minden estre jól elszórakozott ott magában. A hangját is biztosan nagyon szereti hallani, mert ő dumált a legtöbbet a mikrofonba és ezt leginkább olaszul tette, persze utána bemondta a dolgokat angolul is.

Ezután a meccs után jött a Nadal – Verdasco összecsapás, amit rajtam kívül bizonyára még  nagyon sokan vártak. Sajnos ez a meccs nem hozott olyan izgalmakat, mint az emlékezetes AO elődöntő, amit úgy végig izgultam, hogy egész nap semmi másra sem tudtam gondolni utána, mert annyira a hatása alá kerültem. Szóval ez a meccs közel sem volt olyan izgalmas és szoros, mondjuk, ha megölnének sem tudnám visszaidézni a konkrét történéseket:) Az biztos, hogy jöttek-mentek a sötét felhők, de végül nem esett, és a második szett végén már eléggé fájhatott Verda térde, ápolást is kért, valószínűleg már nem tette magát oda rendesen.

Ezen a mérkőzésen sikerült a bizonyítékot szereznem arról, hogy a nadrág tényleg bemegy Rafa fenekébe, nem véletlenül nyúlkál oda állandóan. Ez jól látszik pár képen is. Meg az is, hogy ahogyan kihúzza, megnyúlik a nadrágja, és egy kis fül keletkezik ott:)

Ezután haza kellett jönnünk, mert „valakinek” már egész nap WC-re kellett mennie:) és már nem tudtunk visszamenni a Gonzalez – Monaco mérkőzésre, amit szívesen megnéztem volna, biztosan nagyon izgalmas volt. Aztán mikor rendeződtek a gyomorbántalmak, el akartunk menni enni valamit, mondjuk én legszívesebben az ágy felé vettem volna az irányt. Vártunk vagy fél órát a buszmegállóban, teljesen hiába. Persze már éjfél felé járt az idő, de itt ilyenkor még rengetegen vannak az utcán és a busz is 13-18 perceként jár elvileg. Végül meguntuk a várakozást, és elindultunk gyalog az utca másik oldalán, abban a reményben, hogy egy villamosmegállóval arrébb, ahol egy viszonylag nagyobb keresztutca van, még hátha nyitva lesz valami étterem. Végül nem kellett addig elmennünk, mert egy közeli kínai étteremből éppen a szállodában dolgozó fiú jött ki, aki segített nekünk elvitelre rendelni kaját. Annyira álmos voltam már, hogy sem beszélni nem tudtam értelmesen angolul, sem megérteni, amit ő mondott:) Ezután hazaballagtunk a kínaival és beraktunk megnézni egy részt a Mediumból, amit gondosan elhoztunk magunkkal, hogy biztosan ne unatkozzunk:)

Másnapra megfogadtuk, hogy most már tényleg időben kimegyünk, hiszen már csak 2 meccs volt, a Federer – Djokovic elődöntőt volt előbb, ez fél kettőkor kezdődött. Nagyon szép idő volt, nem is vittünk esernyőt, a buszmegállóban pedig be is kentem magam naptejjel, hogy nehogy leégjek. Annyira lassan lehet csak eljutni a teniszre, és ugye a busz sem jött az utóbbi napokban túl nagy rendszerességgel, hogy egy új útvonalat kerestem, ahol a villamossal, utána egy expressz busszal és még egy busszal kellett menni. A villamossal minden oké volt, mert ez ugyanaz, amivel amúgy is megyünk, (ha nem a busszal megyünk, amiről ugyanott kell leszállni, mint a villamosról) csak most egy megállóval tovább kellett menni. Az expressz buszra kellett várni, de nem vészesen sokat. A következő busznak a végállomásától indultunk, és elég sokat kellett várnunk. Innen egyébként lehet értelmesebb lett volna már gyalogolni. A buszon volt egy valószínűleg román kolónia, rengeteg gyerekkel, akik össze-vissza rendetlenkedtek. Igazából lehet, hogy nem rendetlenkedtek, csak simán gyerekek voltak, de ilyenkor szokott általában a szülő rászólni a gyerekére, hogy üljön már a seggére, vagy valami. De itt nem történt ilyen fegyelmezés, csak amikor az egyik gyerek majdnem kiesett az ablakon, vagy a másik, kb. 1,5 éves gyerek leszállt a buszról, és ott lent rohangált, majdnem beesett a busz alá, akkor az anyja, vagy az akárkije ráüvöltött, hogy „bess” , amit nem tudom, hogy kell írni románul, de gondolom azt jelenti, hogy elég. Végül kb. egy óra késéssel (ezúttal inkább saját hibánkból) érkeztünk meg a teniszpályákhoz. Mondtam Zs-nek, hogy milyen jó lenne, ha még csak 4-4 lenne az állás az első szettben. Amikor beértünk a stadionon kívül elhelyezett kivetítőhöz, akkor láttuk, hogy 4-3, 30-30 van, aminek nagyon megörültünk. Miután beértünk, Roger gyorsan breakelt és meg is szerezte az első szettet. A második szett elején azt hiszem Federer vezetett 2-0-ra, amikor elkezdett esni az eső, ez elég váratlan fordulat volt, főleg, hogy nem is volt nálunk esernyő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Először még nem esett annyira, gondoltuk, hogy ott maraduk a székünkön, mert kapucnink van. Mire mindenki, akinek nem volt esernyője kiment a stadionból, leginkább a fentebb lévő karéj alá, úgy elkezdett zuhogni, hogy mi is gyorsan kiszaladtunk, csak már nem igazán volt hová. Szépen lassan beljebb furakodtunk, de igazából oda is beesett az eső, ezért kimentünk a stadionból. Mire átértünk ahhoz az épülethez, aminek az aljában a játékosok is vannak, már teljesen elcsendesedett az eső, alig csöpögött. Itt csöveztünk egy darabig, amíg végleg el nem állt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ebben az épületben van egy lefelé vezető lépcső, ahol nem állnak őrök, és már egy ideje mozgatta a fantáziámat, hogy vajon mi van a lépcső alján. Lementem megnézni, egyik irányban egy konyha volt, a másikban meg egy ajtó, plusz volt ott még egy lift is. Nem mertem megpróbálni, hogy az ajtó vajon nyitva van-e, de kicsivel később újra lementem és benyitottam. Női teniszezők nyújtottak éppen a földön, mire én gyorsan becsuktam az ajtót és visszamentem. Nem tudom, mi lett volna, ha bemegyek, mert ez a lenti edzőterem volt ezek szerint, amiből, ha kijövök, és nem állítanak meg az őrök, akkor be tudtam volna menni az öltözőkbe:) Ezt pár éve még biztos meg is próbáltam volna:) De ezúttal nem:) Egy tvn lehetett látni, hogy már leszedték a ponyvát a pályáról, ezért szépen lassan visszamentünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az esőszünet Djokovicnak tett jót, mert viszonylag könnyen megnyerte a második és végül a döntő szettet is. Elég jól felszívta magát, és vele ellentétben Federeren nem annyira látszott a győzni akarás, nem volt meg benne az, hogy oké, most elvették az adogatásomat, de most visszaveszem. Vagy, ha meg is volt, látszódni biztosan nem látszódott. Szegény Djokovic meccseit eddig mindig lekéstük, ezért neki drukkoltunk, hogy fordítsa meg a meccset, legyen egy három szettes meccs, hogy lássuk többet játszani. Én az ATP-s tippelős játékban Djokovic – Nadal döntőt tippeltem, de jobban örültem volna egy Nadal – Federer klasszikusnak, de látva Federer ezen játékát, úgy gondoltam, hogy ha ennyire nem akar nyerni, akkor nem érdemli meg, akkor inkább nyerjen Djo. És végül így is lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már csak Nadálnak kellett hoznia a következő meccset. Amit meg is tett, elég simán, de ebbe nem is mennék bele túlzottan, mert szinte semmire sem emlékszem, pedig nem is fotóztam túl sokat, inkább a meccs nézésére koncentráltam, de ezek szerint hiába:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután vége lett a meccsnek, lementem a boxokhoz, ahol néha fotóztam. Ezen a napon amúgy már elég szigorúan vették a biztonsági előírásokat, és el is küldtek onnan, és a meccs vége után is odaállt egy ember, és nem engedett le senkit sem. Mondtam neki, hogy tegnap oda jött Nadal és autógrammokat adott, de mondta, hogy ő oda nem engedhet be senkit sem.

Ezután átmentünk a gyakorlópálya melletti épület teraszára, a cél igazából az volt, hogy lássam Nadalt, amikor megy el. Zs-nek persze az ilyesmihez semmi kedve sincsen, és mondta, hogy már biztosan a szállodában van, mire elkezdtem neki magyarázni, hogy még lezuhanyozik, elkészül, sőt sajtótájékoztatót is kell adnia. Ekkor esett le, hogy tényleg sajtótájékoztató! Akkor úgy állapodtam meg magammal, hogy biztosan valahol az öltözőknél, vagy a stadion alatt, vagy a kettőt összekötő részen a föld alatt lehetnek a sajtótájékoztatók. Mondtam is Zs-nek, hogy várjunk még egy kicsit. Közben jött Mohamed, a játékvezető és még egy másik, fekete játékvezető is alattunk. Páran lent fotózkodtak velük, és én is odaszóltam, hogy álljon meg, és lefotóztam, de sajnos csukva van a képen a szeme. Itt is iszonyatosan jó arc volt amúgy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem sokkal később megjelent Mauresmo, aki leült az edzőjével (?) a padra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd felbukkant Ági, akit én nem láttam, mert éppen Mauresmot fényképeztem, csak Zs mondta, hogy itt az Ági. Aminek valamiért annyira megörültem, hogy odakiáltottam neki, hogy ÁGI, valószínűleg olyan szép magyarosan mondtam, hogy egyből felkapta a fejét, és kereste, hogy ki szólt neki, mire odaintettem neki, mire zavartan visszaintegetett, az arcán pedig az látszott, hogy próbál rájönni, hogy vajon ismer-e engem. Persze, hogy nem ismer:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ott elbeszélgetett alattunk egy ideig, nem tudom, hogy kikkel, de az biztos, hogy a fegyverhordozó szerepében Sávolt Attila is jelen volt.

Ezután jelent meg az ajtóban Rafa edzőpartnere, majd Rafa Maymo, aki Rafa fizikoterapeutája és Uncle Toni. Itt következik az a rész, amire a 13 éves önmagam nagyon büszke lenne:) Szóval hoztam magammal Rafának ajándékba valamit, hogy mit, az maradjon az én titkom, és ezt valamikor oda szerettem volna neki adni. Igazából egyrészt alkalmam sem nagyon lett volna rá, másrészt egészen péntekig nálam sem volt, mert akartam írni hozzá egy levelet spanyolul, amit péntekig nem tudtam megírni. Pénteken egészen közel kerültem hozzá a meccs után, amikor átjött aláírásokat osztogatni, de esélyem sem lett volna odaadni. Szóval mivel úgy gondoltam, hogy Rafának sehogy sem fogom tudni odaadni, leszóltam Rafa Maymonak, hogy Could you give it to Rafa? mutatva neki a kis papír szatyrot, mire ő leginkább metakommunikációs eszközökkel kifejezte, hogy miért is ne, dobjam le neki a zacskót. Persze nem tudta elkapni, de összeszedegette a földről, ami kiesett, és szépen elslattyogtak. Zs szerint az ajándékom egyből a legközelebbi kukában landolt, de én bízom benne, hogy nem:) És abban is, hogy a levelet, ha bárki is elolvassa, akkor csak Rafa:) továbbá, hogy a google translate nem íratott velem iszonyatos nagy hülyeségeket, amire azért van némi esély:) Ezután a számomra örömteli, más, normális ember számára szánalmas kis esemény után Zs nagy örömére végre elindulhattunk haza felé. De aztán rávettem, hogy menjünk még végig azon a soron, ahol mindenféle üzletek vannak. Aztán, amikor a sor végére értünk, akkor láttuk, hogy egy csomó ember áll ott, mögöttük közvetítő kocsik, nem tudom, hogy ebből, vagy valaki megkérdezése árán jöttünk-e rá, hogy bizony itt van valahol a sajtótájékoztató, ami után lehet, hogy autógrammhoz lehet jutni. Volt ott egy rakás biztonsági őr, kameramann, kis golfkocsi és egy vonal ill. kordon mögé terelve „pár” rajongó. Elég hamar kijött Rafa a szemközti kapun, és én próbáltam kicsit jobb helyre állni, és előrenyújtottam az aznapi jegyemet, hogy hátha kapok rá autógrammot. Előttem állt egy szőke nő, aki szerintem nem olasz volt, és azt hitte, hogy én olasz vagyok, ezért ő is csak lejelelte nekem, hogy elveszi tőlem a jegyet, és majd ő odatartja, mert ő előrébb áll. Ez meg is történt, és csodák csodájára egy aláírással gazdagabban adta vissza a jegyemet. Annyira örültem:) Persze egy fokkal jobb lett volna, ha az én kezemben van, amikor aláírja, de igazából nem olyan sokat számít, ahogy az sem, hogy pont fejjel lefelé írta alá a jegyet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amúgy iszonyat aranyos volt szerintem Rafa. Onnantól kezdve, ahogy vége van a meccseinek, egyfolytában csak mosolyog, és iszonyat aranyos és kedves mindenkivel, és látszik rajta, hogy szerény. Legalábbis szerintem. ekkor már teljesen készen voltam, komolyan olyan volt, mintha megint 14 éves lennék, amikor is a sportcsarnokban az egyik kedvenc énekesem megérintette a kezemet, hahahahahaha:)

Ezután egész úton hazafelé azon paráztam, hogy nehogy elveszítsem a jegyemet, aztán be is zártam a széfbe:)

Utána elmentünk vacsorázni. Olyan 9-10 óra körül lehetett, de minden teli volt emberekkel, komolyan több ember és autó volt, mint hétköznap. Valami új éttermet akartunk kipróbálni a folyóparthoz közel, de még a Trasteverén. Minden étterem előtt sorban álltak az emberek, mert nem volt szabad hely. Végül kiválasztottunk egy éttermet, ahol láttunk egy üres asztalt. Páran utánunk jöttek, de nekik már várni kellett. Ebben az étteremben elég sokan voltak, és alig volt pincér. Mindenre egy csomót kellett várni. Már eleve arra is, hogy megterítsék az asztalt, hogy megkérdezzék, hogy mit kérünk inni. Aztán a szénsavmentes ásványvíz helyett szénsavasat hoztak. Miután kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk enni, ismét rengeteg várakozás után kihozták nekem a pizzát, amit Zs rendelt. Már majdnem éhen halt, ezért mondtam neki, hogy kezdjen el nyugodtan enni, majd biztos hozzák az én kajámat is mindjárt. Persze nem hozták, amire megkérdeztem a pincért, hogy az én ennivalóm hol van, mire visszakérdezett, hogy a pizza? Erre én mondtam, hogy nem, nem a pizza. Erre nem sokkal megérkezett a kajám, ami egy iszonyat kis adag volt, bár úgy valószínűsítjük, hogy itt az első fogásként rendelt tészták ilyen kisebb adagok, mert valószínűleg az olaszok ezelőtt még bedobnak egy előételt, utána még valami mást, aztán egy kis gyümölcsöt, aztán egy kávét. Szóval lehet, hogy ez normális, hogy ekkora adag, de iszonyat éhesek voltunk, mert aznap még csak egy szelet pizzát ettünk a teniszre menet „reggel”. Onnantól, hogy kijött a kaja, amit 3 perc alatt ettem meg, még 1 órát kellett arra várni, hogy fizethessünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eddig mindenhol kb. a számlára kellett a legtovább várni, de mivel itt a kajára is vagy 40 percet vártunk, a számlára 1 órát is kellett. Ez persze nem úgy zajlott, hogy szóltunk, hogy fizetnénk, aztán egy órán keresztül csak ott ültünk és néztünk ki a fejünkből, hanem 2 külön embernek 3szor szóltunk, de csak nem érkezett meg a számla, míg már annyira ideges voltam, hogy bementem, és ott bediktáltam, hogy mit ettünk, és fizettem. Már amikor megláttuk, hogy mekkora adag kaját kaptunk, akkor eldöntöttük, hogy miután ezt megettük, elmegyünk máshová enni, de csak nem tudtunk szabadulni:) Végül egy szeletbárba mentünk be, ahol vettünk 3 féle pizzából, és egy pizzás dobozba elcsomagolták a kaját, amit kértünk. Egy pizzás dobozt telipakoltak pizzával 11 euróért. Ekkor már éjfél is elmúlt, és egy kis futás árán pont elértük az utolsó villamost, így gyorsan haza értünk, és újra tudtuk az ágyban éve nézni a Mediumot:)

A döntő napjáról majd később írok, most már nem ártana aludnom!

Majális

2009. máj. 3. 13:23 - írta agimano

Most sincs időm írni. Csak annyit, hogy a tegnapi nap nagyon jó volt, legalábbis a tenisz része. Láttuk pl. Szávay Ágit és kaptam autógrammot Rafától. Dióhéjban. Most csak arra van időm, hogy feltegyem a május elsejei fotókat. Sajnos csak 2 meccset láttunk, Federerét és Rafáét.

 

Hibabejelentés

2009. máj. 2. 12:09 - írta agimano Most vettem észre, hogy internet explorerben teljesen szét van csúszva a blog a képek miatt. Próbáltam javítani rajta, de nem ment, és most nincs több időm erre. Este megpróbálom helyre hozni, és akkor jön a beszámoló a tegnapi és a mai napról is. Sok képpel:) Most megyünk az elődöntőkre!

Hategy, hatnull

2009. máj. 1. 4:24 - írta agimano

Nagyon sok időt elcseszek azzal, hogy blogot írok. Valahol jó megírni, mert így magamnak is összeszedem, hogy mi is történt aznap, de mivel mindig mindent Ádámtól és Évától kezdek, elég sok időt elvesz az alvástól, ezért ma megpróbálok rövid(ebb) lenni. Már így is elég sokat elszórakoztam azzal, hogy azokon a képeken, amiket este csináltam, beállítottam a fehéregyensúlyt. Ez azt jelenti, (azoknak mondom, akik nem tudják) hogy a fényképezőgép nem annyira vágja magától, hogy melyik szín is a fehér, napsütésben jól eltalálja, de ha valamilyen más színű fény van, mondjuk szobában sárgás fény, vagy valami hideg fény, akkor elcsúsznak a színek, és minden sárgás, kékes, zöldes, vagy akármilyenes lesz, ezért „meg kell mondani ” a gépnek, hogy melyik szín is a fehér. Ehhez általában azt szokták csinálni, hogy az adott fényviszonyok között lefényképeznek egy fehér lapot, és beállítják, hogy az a fehér szín. Mivel nem tudtam megkérni Nadalt, hogy tartson már maga elé egy fehér lapot a pályán, ezért ezt utólag kellett megcsinálni photoshopban, úgy, hogy minden egyes képen meg kellett jelölni egy pontot, amit a program fehérnek értelmezett, és átállította a színeket. Szóval ez eltartott egy ideig, de a képek így nem néznek olyan szörnyen ki, mint a Djokovic esti meccsén készültek pár napja.

Ma „reggel” elmentünk venni egy pólót Zs-nek az Adidas boltba, mivel már nincs tiszta pólója. A póló mellé még egy kabát is beugrott a kosárba, amire annyira nagy szükség nem lesz otthon, de itt Rómában nagyon jól jön. A pólóból Zs két méretet is felpróbált, és csak itthon derült ki este, hogy valahogyan a rossz méretet vettük meg, ezért ezt vissza kell cserélni. Tehát a tiszta póló probléma nem oldódott meg, és holnap semmi sem lesz nyitva, így a boltba tett kitérő végül is majdnem, hogy felesleges volt. Amúgy tiszta póló azért nincsen, mert elvileg lehetne itt mosni a szálláson, ezért nem hoztunk túl sok ruhát, de kiderült, hogy rossz a mosógép….

Ezután mentünk a teniszre, kb. 30 percet vártunk a buszra, valami baleset lehetett, mert már a helyiek is nagyon türelmetlenek és elégedetlenek voltak, nem nevezném normálisnak, hogy ennyit kellett várni… Még mielőtt bementünk volna a stadionba, találkoztunk valakivel, aki Nadal fórumba szokott írni, és írt nekem, hogy ő is Rómában van. Jo-nak hívják, és elég sokat szokott teniszre járni, idén is volt már pl. Indian Wellsben, és mivel angol, Wimbledonban 1995. óta egy év kihagyással mindig kint volt eddig. Neki ma ment vissza a gépe, így a Federer meccsre már nem jött be.

Mikor kiértünk a teniszre, azonnal be is borult az ég, és esett pár csepp eső, de szerencsére hamar kitisztult újra az ég, és Federer és Stepanek már napsütésben játszottak, így újra elég jó képeket tudtam csinálni róluk. Valahogy mindig Federer játszik fotózás szempontjából a legszebb időben… Az első szett elején, ha jól emlékszem, nem ment túl jól Rogernek, de aztán összeszedte magát. Az első szett még viszonylag szoros volt, de a második már nagyon simán Federeré lett, 5-0-nál tudta csak hozni Stepanek az adogatását, valamelyik pontnál lejtett is egy kis örömtáncot, ami elég vicces volt. A meccs után Federer kapott két kupát, amit csak olaszul mondtak be, hogy micsodák, de én azt vettem ki az olasz szövegből, hogy az egyik az ATP-s szavazáson elnyert legnépszerűbb játékosnak járó serleg, a másik pedig a játékosok által megszavazott legsportszerűbb játékosnak járó volt.

Ezután kimentünk a gyakorlópályákhoz, ahol éppen Nadal edzett. Megint a belső pályán volt, és minden tele volt emberekkel, képtelenség volt olyan helyre keveredni, ahonnan értelmes (vagy bármilyen) képeket lehetett volna csinálni. A pályák végében lévő épület kétszintes, és a felső erkélyen alig voltak páran. Megkerestük, hogy hogyan lehet oda felmenni. Ehhez be kellett menni az ottani épületbe, és átmenni rajta, a másik oldalon volt a felfelé vezető lépcső, amire nagy virágládákat és cserepeket raktak, gondolom, hogy senki se menjen fel, de mi felmentünk, és senki sem szólt ránk. Fentről csináltunk pár képet. Ezek valamennyire érdekesek, mert Nadal pont alattunk volt, így szerválás közben egy másik perspektívából lehetett fotózni, de csak ilyen képeket lehetett róla csinálni. Nem tudom, hogy mióta edzhetett már, de az érkezésünk után nem sokkal bementek. Amúgy már lányok is edzettek, de én nem ismertem fel senkit sem közülük.

Ezután átmentünk az egyes pályára, ahol még Simon és Zverev játszottak, én az utóbbit eddig nem ismertem. Simon nem játszott különösebben jól, így viszonylag simán kikapott. Szerintem fájlalta egy kicsit a térdét, de biztos nem emiatt kapott ki.

Utána erre a pályára jött Verdasco és Gasquet, de ekkor már majdnem elkezdődött Nadal esti meccse a center pályán, így itt nem tudtunk túl sokáig maradni.

A Nadal - Söderling meccs eleje elég izgalmas volt, mert Rafa alig tudta hozni az adogatásait, de fogadóként elég jól játszott, és az első fogadójátékánál breakelt is emlékezeteim szerint. Kicsit tartottam ettől a meccstől, mert Nadalról tudom, hogy nem szereti Söderlinget, és ez szerintem visszafelé is igaz. Nem tudom, hogy ennek a kiváltó oka a wimbledoni incidens volt-e, vagy az már csak egyfajta tetőzése volt a kettejük közti ellentétnek. Bár szerintem - bár fogalmam sincs arról, hogy mi az igazság – nincs igazi ellentét, csak Söderling nem bírta idegekkel, hogy Nadal mennyi ideig szervál, és kigúnyolta a nadrágrángatását, amit Nadal nem vett túl jó néven. Nadal azonban úgy látszik nem különösebben zavartatja magát, mert iszonyatosan hosszú ideig készülődött megint a szervák előtt, aztán át sem tudta ütni a labdát a hálón. Van a kameránkon olyan funkció, hogy 3 másodpercig sokkal több képet tud csinálni, ami aztán egy iszonyatosan belassított felvétel lesz, nagyon jól néz ki. (A Discoveryn van is egy hasonló műsor, a Time Wrap, ahol mindent olyan szupergyors kamerával vesznek fel, ami másodpercenként 30.000 felvételt készít, a szokásos 24 helyett. A mi kameránk nem tudom, hogy hányat csinálhat, de közel sem ennyit. A műsort meg mindenkinek ajánlom, mert marha jó.) Szóval ezzel a lelassítással csak 3 másodpercet lehet felvenni, és más játékosnál ennyi idő alatt egy csomó minden történik szerva alatt, már vissza is jön a labda, de Nadalnál még akkor sem tud visszajönni a labda, ha már tényleg csak a labda feldobásánál indítom el a felvételt. Szóval Nadal nem zavartatta magát, letörölte a vonalat, kiszedte a fenekéből a nadrágot, megtörölgette az arcát, billeget kicsit, pattogtatott kicsit, aztán beleütötte a hálóba a labdát:) De ez persze nem akadályozta meg őt abban, hogy a végeredménnyel viszonylag beégesse Söderlinget. 6-1 / 6-0 lett a vége, de maga a játék közel sem volt ennyire egyoldalú, és iszonyatosan hosszú és durva labdamenetek alakultak ki, amiket általában Nadal fejezett be csodálatos pontokkal. Mondjuk a labdamenetekben is ő diktált, ide-oda, egyik vonaltól a másikhoz tologatva a labdát.

Sajnos a képek nem lettek olyan jók a fényviszonyok miatt. Jó lenne egy jobb gép és egy nagyobb teleobjektív, hogy az orrukba is be tudjak fényképezni:) Nem tudom, hogy miért nem hoztuk el T fényképezőgépét, ami már sokkal jobb, mint a miénk és kölcsön is adta volna, de Zs azt mondta, hogy nem kell. Tudom, hogy egyrészt nem akarta még azt is cipelni, másrészt féltette volna, hogy valami baja lesz, de olyan jó lenne, ha itt lenne. Eleve sokkal több képet tud csinálni egy másodperc alatt, és ez már bőven megérné. Mindig én beszélem le Zs-t újabb fotós cuccok megvételéről, mert elég drágák, de most kettőnk közül én sajnálom jobban, hogy nincsen jobb felszerelésünk. Ma eldöntöttem, hogy holnap reggel el kell mennünk az egyik plázába a kettő nagy közül, amelyikekről ma tudtuk meg, hogy hol vannak, és venni egy jobb objektívet, ha van, de persze holnap május elseje lesz, és minden zárva lesz, szóval ezt beszoptam:).  Pedig holnap tök jó meccsek lesznek…

A Nadal meccs tényleg jó volt, szerencsére nem volt unalmas, viszont iszonyatosan fáztam, a végén már 1 póló, 2 pulcsi és két széldzseki is volt rajtam, és így nem fáztam a stadionon kívül, ahol már nem voltam olyan magasan, hogy fújjon a szél. Szóval elég gáz ez az idő, pedig ma més szerencsénk is volt.

Holnap a negyeddöntők lesznek, és megint Federer meccse van a legjobb időben, de talán hamar befejezik, és Rafa is napsütésben fog még játszani, már ha sütni fog a nap:)

Ja, még csak annyit, hogy tegnap írtam, hogy teljesen jogosan tartózkodunk bent a lezárt területen, ahol mindenféle konténerek vannak, és ma kiderült, hogy az egyik ilyen konténerben ingyen osztogatják az italszponzor vizét, szóval teljesen fölösleges innivalót venni:) És kiderült, hogy van ott eldugva egy WC is, tehát nem kell kint sorban állni a pórnéppel:))) Holnap remélem az is kiderül, hogy van ingyen kaja is;)

 

 

Képek szerdáról

2009. máj. 1. 1:33 - írta agimano

Itt vannak a képek, amiket még szerdán csináltam, csak már képtelen voltam berakosgatni őket. Amikor a Federeres képek készültek, nagyon szépen sütött a nap, szerintem ezek a képek elég jók lettek.

 

Két esős nap éjszakája

2009. ápr. 30. 3:46 - írta agimano

Tegnap nem írtam blogot, mert nagyon későn jöttünk haza és iszonyat fáradtak voltunk, egyből beájultunk az ágyba. Most meg, hogy végre megírtam a mai bejegyzést, észrevettem, hogy valahogy sikerült az elejét kitörölni, ezért ezt most újra meg kell írnom, de szerintem most már sokkal rövidebben, mert már unom:)

Szóval tegnap reggel egész szép idő volt, amikor felkeltünk, nekem még dolgoznom kellett kicsit (igen, itt is kell sajnos), ezért Zs-t elküldtem a boltba, hogy hozzon szendvicshez valókat. Miközben a boltban volt, elkezdett esni az eső, de olyan ügyes volt, hogy majdnem teljesen szárazon jött haza. Miután elkészültünk, elindultunk cipőt venni a bevásárló utcába.  Még mindig esett az eső, és mivel az egyik nap teljesen tönkrement az egyik esernyő, amit ki is dobtam az utcán egy kukába, a kórház előtt, a szomszédban egy árustól vettem egy új esernyőt (újabb 5 euróért), ami szintén elég gyenge minőségű, de még eddig bírja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A „H” busszal mentünk, aminek nemrég fedeztük fel a megállóját. Ezzel elmentünk a Terminire, a központi vasútállomásra, és innen mentünk metróval a Spanyol lépcsőig, ahonnan elindultunk a Nike és Adidas bolt irányába, ahol cipőt akartunk venni. Útközben bementünk egy boltba, ahol mindenféle kütyüt árultak a kerti törpétől kezdve a sárga gumikacsán át a lampákig, voltak irodaszerek, edények, minden jópofa hasznos és haszontalan tárgy. Én imádom az ilyen boltokat, de Zs teljesen kikészül és lefárad tőlük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután mentünk az Adidas boltba, ahol a -1. szinten Adidas Original cuccok voltak, ezeket én nagyon szeretem, mert tök jól néznek ki. Itt lehetett kapni elég sok dolgot, amit nálunk nem, pl. farmereket, és volt egy olyan szék, ami úgy nézett ki, mint egy fogorvosi szék, csak itt egyedi cipőket lehetett tervezni. Ez a gyakorlatban nem tudom, hogy hogy valósult volna meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zs kinézett magának egy baseball sapkát, ami napos idő esetén hasznos lenne, de végül nem vette meg, mert Roger Federeres RF feliratút szeretett volna. A Nike bolt ugyanabban az épületben volt. Itt a -1. szinten mindenféle, kifejezetten profisportruházat volt, így pl. teniszruházat is. Itt volt az a ruházat is, amit Federer visel, ennek a barna (UPS-es) változata, aminek baromi jó anyaga van. Aztán a pólók, amiket hordani szokott, különböző színekben. Volt RF-es baseball sapka is, ami nem állt jól Zs-nek, ezért később visszamentünk az Adidasba, és megvettük az ottani sapkát. Nadal öltözéke is kapható volt, de nem a mostani, hanem az, amiben elvileg a Roland Garroson fog játszani, volt hozzá cipő is, ami elég jól nézett ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az emeleten majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor megláttam, hogy van olyan melegítő felső, amilyen Nadalon szokott lenni. Amióta megláttam rajta azt a pulcsit, azóta akarok olyat, de nálunk nem lehet kapni, csak azt a verziót, amin nem egy, hanem két vonal formálja a V alakot. (Pedig nálunk is volt olyan plakát, amin Nadal van, és ez a pulcsi van rajta, de kapni nem lehetett sehol sem) Ebből a pulcsiból nekem a fekte kell fehér csíkkal, amiből sajnos nem volt a méretemben, remélem majd egy másik boltban találok, mert nekem ez a pulcsi KELL! A méretem amúgy nagyon vicces módon S-es:) nem L-es vagy XL-es, hanem S-es:) Ez, aki látott már mostanában, biztos érti, hogy miért vicces. Aztán végül cipőt is vettem, amiből viszont fél számmal nagyobb kellett, mint rendesen. (Az is lehet, hogy a sok mászkálástól lefogytam és megnőtt a lábam:) ) A cipőt magamon is hagytam a boltban, és az eladó még meg is kérdezte, miután megmutattam neki a régi cipőm talpát, hogy kidobják-e nekem, de nem adtam, mert még reménykedem, hogy meg van valahol a blokk, persze nem lesz meg:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sétáló utcában bementünk még egy büfé szerűségbe, ahol csak 2,5 euró volt a szendvics. Eddig 1 kivétellel mindenhol 5 euró volt, nem igazán értjük, hogy miért ilyen olcsó egy frekventált helyen. Én fagyit ettem itt, 3 gombócot, amiből kettőről nem tudom, hogy mi, rábökéses alapon lettek kiválasztva, és az ízükről sem tudom, hogy mik lehettek. Az egyik valami angol krém nevű dolog volt, de szerintem madártej vagy oroszkrém lehetett. A harmadik gombóc málna volt, ami isteni finom volt, olyan, mintha hideg málnát ettem volna.

Amikor odaértünk a teniszre, még mindig esett egy kicsit az eső, a gyakorlópályák nem voltak lefedve (szerintem a hármas és a négyes pálya sem), állt rajtuk a víz. Szerencsére azonban elég hamar újra tudták indítani a játékot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bementünk a center pályára, hogy végre üljünk. A székek persze csurom vizesek voltak, le kellett őket takarítani, de szerencsére nagyjából meg tudtuk oldani, aztán raktunk rájuk zacskót. Közben elkezdtek készülődni a meccsre, kijöttek takarítók, és elkezdték letörölgetni a reklámtáblákat, az órát, kb. mindent, aztán az ülések egy részét is, tehát ha később jövünk, a mi ülésünket is letörölték volna. A pályát is felszórták salakkal körben, ahol egy kicsit befolyt a ponyva alá a víz. Elég sokáig tartott, amíg mindennel elkészültek, már aggódtam is, hogy mire befejezik, újra esni fog az eső. Végül szerencsére nem esett, így folytatódott az aznapi első meccs, ami még csak 2-1-nél tartott Kohlschreiber és Bolelli közt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végig elég borult volt az ég, nem lehetett olyan jó képeket csinálni sajnos. Azt hiszem, amikor vége lett az első szettnek, kimentem egyedül a gyakorlópályákhoz megnézni, hogy mi a helyzet. Már írtam, hogy van egy rész, ahova csak külön pass-szal lehet bemenni, és hogy amikor szakadt az eső, akkor ott jöttünk ki a stadionból, és utána már senki sem kért tőlünk semmit sem. Megint itt jöttem ki, és így a gyakorlópályáknak a végébe kerültem, ahol egy terasz van, és át lehet menni a gyakorló pályáknak arra az oldalára is, ahol nincsen lelátó. Innen egy teraszról lehet nézni a játékosokat. Kimentem oda, és ott állt velem szemben maga Rafael Nadal:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akkortájt kezdhetett el edzeni, mert még nem voltak olyan sokan a teraszon, és a másik oldalon lévő lelátón sem. Gyorsan elmentem oldalra a teraszra, amennyire csak lehetett (amíg egy biztonsági őr nem állta az utamat, a pass-omat kérve. Az amúgy a játékosok részlege volt, egy étterem van ott, és Djokovic is ott volt bent, ki is jött kicsit később megnézni, hogy mi ez a felhajtás. Kb. 30 centire lehettem tőle, megint le akartam fotózni, de megint nem jött össze, de igazából nem is nagyon akartam ilyen közelről a képébe fotózni.) Szóval ott álltam a korlátnál, és fotóztam Nadalt, ahogy edzett. A régi, hosszabb nadrágja volt rajta a mostani felsővel, a mostanában edzéseken hordott saját alapítványát hirdető baseball sapkájával. Csináltam róla egy rakás képet, de sajnos nem lettek túl jók, mert nagyon sötét volt, és nem tudtam jól kézből megtartani a gépet, annyi eszem meg nem volt, hogy az ISO-t feljebb vegyem…  Nem tudnám megmondani pontosan, hogy milyen is volt Rafa viselkedése. Alig szólt egy szót, nekem úgy tűnt, hogy nagyon koncentrált az edzésre, és próbált nem foglalkozni az emberekkel, akikkel nagyon hamar megtelt minden, ahonnan lehetett őt látni. Próbált nem foglalkozni az emberekkel, de valahogy én úgy láttam, hogy tudja, hogy ott vannak, de nem akar odanézni, hogy mi ne lássuk, hogy ő lát minket, mert akkor mondjuk elkezdenénk neki kiabálni, és akkor már tényleg nem tudna az edzésre koncentrálni. Valami ilyen érzésem volt. De a félreértések elkerülése végett mondom, hogy nem volt bunkó, és ha jobban belegondolok, kb. mindneki így viselkedett edzés közben, végül is nem jópofizni vannak ott, hanem a munkájukat végzik. Rafán kívül nagyon sokan voltak még egyszerre a 2 gyakorló pályán, általában 4-en osztoztak egy pályán. Ott volt pl. Robredo, Tsonga, Del Potro, Davydenko.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán később jött a váltás, köztük Tipsarevic is. Rafáéknak menniük kellett, előtte Nadal még üldögélt egy kicsit a széken, aztán elővette a mobilját, megnézte, hogy hívta-e valaki, vagy jött-e sms, aztán szépen lesétáltak a pályáról, ekkor már mindenki üvöltött, hogy Rafa-Rafa, de csak egy integetést kaptak (azért nem írok kaptunkot, mert a másik irányba intett), aztán bementek a szomszédos konditerembe, ahol a teniszezők futógépen futkorásznak, meg mindenféle gyakorlatokat végeznek. Amikor már itt volt, akkor már nevetgélt, csak kint vágott komoly fejet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután vége lett az edzésnek, visszamentem a center pályára, ahol közben Kohlschreiber fordított, és Bolelli éppen nagy ütőtörögetésbe kezdett. Később ki is kapott. Már nem emlékszem, hogy milyen meccs jött utána, de nem érdekelt minket, ezért kimentünk a gyakorlópályákon. Megint a lezárt rész felé hagyhattuk el a stadiont, amikor is már kezdett gyanús lenni, hogy lehet, hogy nekünk mégis csak jogunk van ott tartózkodni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt leginkább Djokovicot néztük, és rajta kívül még 2, Andy Murraynek kinéző ember is tartózkodott a 2 pályán, de mint kiderült, Andy Murray Djokovic-csal egy pályán, csak vele szemben volt, csak őt egy darabig nem láttuk attól az oszloptól, ami közvetlenül tőlünk balra volt:) Fogalmam sincs, hogy ki volt a másik két játékos, akik messziről úgy néztek ki, mint Murray, először azt hittem, hogy legalább az egyikük Andy testvére, Jamie, de aztán rájöttem, hogy ő balkezes, ők pedig mind a ketten jobb kezesek voltak. Ott volt még Gonzalez is, aki azzal szórakoztatta a közönséget, hogy vele szemben valaki éppen az adogatást gyakorolta, ő meg visszaütötte a nagyon erős szervákat. Minden egyes visszaütést hatalmas ovációval fogadott a közönség. Aztán persze néha szívatta őket azzal, hogy nem adta vissza a labdákat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Andy Murray mellett ott volt Alex Corretja is, aki a salakos időszakban az egyik edzője, elég sokáig tartott, míg kiszúrtam, hogy ő is ott van. Igazából ez úgy zajlott, hogy egyszer csak leesett, hogy Corretja Murray salakos edzője, vajon miért nincs itt, aztán elkezdtem keresni, hogy hátha mégis itt van, és persze, hogy ott volt, csak már nem egy barna, hanem egy őszülő fejet kellett volna keresni. Emlékszem, amikor odáig voltam Corretjáért, ahogyan simogatta a szemöldökét, áááá:)

Miután kinézelődtük itt magunkat, be akartunk még menni az egyes pályára, de pont amikor odaértünk, felfüggesztették a játékot az eső miatt. Így elindultunk haza. Az út megint egy örökkévalóság volt, megint sok volt az autó és lassú a haladás. A szomszédos kajálda végre nyitva volt, ezért átmentünk oda enni. Mint kiderült, itt leginkább tengeri herkentyűk vannak, mindenki kagylót evett. Igazából nem volt teljesen világos, hogy mit rendelek, Zs biztosra ment és karbonárát rendelt. Én pedig paradicsomos, scampi-s tésztát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt tudtam, hogy a scampi valamilyen rák, de ennél többet nem igazán. Azóta már tudom, hogy rajta hagyják a páncélját a kis darabkáin, ezért csak kézzel lehet enni (vagy legalábbis én úgy ettem, de közben egyfolytában arra gondoltam, hogy ez a sok ember körülöttem mind tudja, hogy hogy kéne ezt a kaját rendesen enni, és mindenki rajtam röhög). Nagyon finom volt, de van egy olyan érzésem, hogy nem tudtam mindenhonnan kienni a húst, ahonnan ki lehetett volna. Zs is meg volt elégedve a karbonárával, így jóllakottan tértünk haza, ahol egy kicsit veszekedtünk azon, hogy visszamenjünk-e a teniszre megnézni Djokovic-ot. Én akartam, Zs nem, mert nagyon fáradt volt, addig-addig mondogattam, hogy menjünk, amíg azt nem mondta, hogy akkor visszamegyünk, ha még nem kezdtek el játszani, aminek nulla esélye volt, mert ekkor már másfél órája játszaniuk kellett volna. Megnéztük a live score-t, és még nem kezdtek el játszani, tehát ez lett Zs veszte, vissza kellett mennünk.

 

Nem emlékszem, hogy mennyi volt az állás, amikor oda értünk, de a bejárat és a stadion között van egy kivetítő, azon láttuk, hogy még nincs eldőlve semmi sem, valamint hogy olyan hideg van, hogy látszik a játékosok lehelete. Djo éppen a halálán volt, olyan szenvedő fejet vágott, mint amilyet nagy melegben szokott, úgy látszik a hideget sem bírja olyan jól:) Amúgy tényleg elég hideg volt, már délután is fáztunk, most meg póló + 2 pulcsi + széldzseki kombóban is fáztam. Én amúgy az elutazás előtt nem sokkal hozni akartam a télikabátomat, ami inkább őszi, de én télinek használom, de aztán le lettem hülyézve, valamint a sapka és a kesztyű is lekerült végül a listáról, mert attól meg én éreztem magam hülyének, pedig nagyon jól jöttek volna. Zs hozott sapkát, ami néha az én fejemen volt. A kezem meg egyfolytában lefagy, mivel elég rossz a vérkeringésem, és mindig fázik a kezem és a lábam. Szóval nagyon hideg volt, Montanes meg jól játszott, Djokovic meg szenvedett, de azt hiszem ő vette el Montanes adogatását, és vezetett 6-5-re, de aztán egyből elveszített az előnyét (vagy fordítva?!) Így tie breakre került sor, amit végül Djo nyert meg. Nem tudom, mikor, de valamikor az első szettben Djo oda baszta a földhöz az ütőjét, ami rendesen el is tört. A második szett elég simára sikeredett, 6-0-ra húzta be Djokovic.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A képek amúgy nagyon rosszak lettek, nem adnak elég fényt a reflektorok este a fotózáshoz, felvettük 400-as ISOra a gépet, de így is nagyon hosszú záridővel lehetett csak fényképezni, minden elég homályos lett. Ezután a meccs után elvileg páros mérkőzések jöttek volna, ami nem érdekelt annyira minket.(Vagyis engem érdekelt volna, de mind a ketten nagyon fáradtak voltunk, aztán ki is derült, hogy nem is az a meccs lesz, hanem valami más, talán Gonzalez meccse, de talán annak is csak a befejezése, fogalmam sincs, össze-vissza pakolgatták a meccseket az eső miatt) Szóval elindultunk haza felé, de már elmúlt éjfél, ezért már éjszakai busszal kellett jönni, aminek nagy nehezen sikerült megtalálni a megállóját. A busz elég soká jött, és 2 sávval beljebb robogott el előttünk, amire gyorsan heves integetésbe kezdtem, hogy álljon már meg, amire kb. 10 méterre szíveskedett megállni. Amúgy az természetes, hogy le kell inteni a buszokat, csak ezt nem így szokták előadni, hogy beljebb mennek és nem is lassítanak, ráadásul nem is látszott a kijelzőn rendesen, hogy hányas busz, ezért nem tudtunk előbb inteni. Erről az éjszakai buszról még át kellett szállni egy másikra, amin én már többször elbóbiskoltam ültömben, itthon is egyből az ágyba estem, és fel sem keltünk olyan 11-ig.

 

 

Ma reggel valamit újítani akartunk az utazás mikéntjén, mert annyira sokáig tart elmenni a teniszre, hogy annak ellenére, hogy mindig nézegetjük az épületeket a busz ablakából, már kezdjük unni. Egyelőre a nagy újítás abban merült ki, hogy a villamos helyett busszal mentünk, ezzel el lehetett volna jutni a metróig is, és onnan elmetrózhattunk volna egy másik buszig, ami aztán a teniszre vitt volna minket, de végül is ezt fölösleges kerülőnek ítéltük meg, ezért ott szálltunk le a buszról, ahol a villamosról is szoktunk. Így maradt az újabb hosszú várakozás és hosszú utazás. Utólag valószínűsítettük, hogy megérte volna a kerülő metróhoz. Amikor elindultunk, akkor Murray nagy fölénnyel megnyerte az első szettet, és 0-2 volt a második szettben. Nem is tudtuk, hogy mi lett ennek a meccsnek az eredménye, nem foglalkoztunk vele túlságosan, mert 100%-ra vettük, hogy Murray nyert, és örültünk, amikor kiértünk, hogy még nem kezdődött el Federer meccse. Itthon tudtuk csak meg, hogy Monaco megverte Murrayt. Ami azért kár, mert így nem tudom megnézni már a tornán. Amúgy azért nem siettünk az ő meccsére, mert Zs azt mondta, hogy olyan unalmas volt az a bemutató játék, hogy őt annyira nagyon nem érdekli Murray.

Mikor kiértünk, gyönyörű napos idő volt, sehol az égen egy felhő. Nagyon jó körülmények voltak a teniszhez és a fotózáshoz is. Csináltam is egy rakás képet, leginkább Federerről. A közönség megint egyértelműen Federerrel volt, minden mozdulatát megtapsolták. Az elején kicsit bénán játszott, komolyan vártam, hogy mikor bassza szét az ütőjét, de erre nem került sor:) Szerencsére lettek jó képek, de azt be kell ismernem, hogy elég béna fotós vagyok, egy csomószor tök jó képet csináltam, csak éppen nem az éppen fotózott játékos lett éles, hanem a háttér… Tudom is most már, hogy mit rontottam el, majd holnap megpróbálom jobban csinálni. Sajnos nem fotóztam még sosem sporteseményt, a virágok meg nem annyira sétáltak arrébb, amikor fotóztam őket. Federer Karlovic-csal játszott, egész érdekes meccs volt. Karlovic néha előkapta a hírhedt-híres adogatásait, amikkel jól megszopatta néha Federert, de azért így is tudott egyszer-egyszer breakelni, így viszonylag simán, 2 szettben nyert. Meccs közben észre vettem, hogy egy gyerek lent ül a mi lelátónk legaljánál, ott ahol a pálya mellett lévő boxokba be lehet menni, tehát gyakorlatilag majdnem olyan jó helyen ült, mintha ő is egy boxban ülne, az első sor előtt. Egyik cserénél én is lementem oda és leültem mellé, onnan fotóztam egy kicsit, nagyon jó volt onnan fotózni, és a játékot is nézni. Mondjuk máshogy volt érdekes, mint felülről, mert felülről tök jól lehet látni a pályát, onnan meg inkább az az érdekes, hogy milyen közel vannak a játékosok. (A képeket nézegetve látom, hogy Mirkáról nem ejtettem szót, ott volt ő is, pont velünk szemben ült lent a boxban, így ülve nem látszott olyan nagyon terhesnek, de azért persze ki lehetett venni, hogy úton van a kis Roger. Elég sokat nyomkodta a telefonját. Mellette egy idősebb néni és bácsi ültek, nem tudom, hogy ők kik lehettek, talán valamelyikük szülei.)

Amikor Nadal meccse kezdődött, kezdett hidegebb lenni, és a nap is lemenőben volt. A mi tribününk mögé megy le a nap, így a mi szemünkbe egész nap nem tud belesütni (elvileg ezért is drágább a mi jegyünk, mint a szemben lévőknek), és az árnyék el is indult felőlünk hosszában át a pályán. Gondoltam, hogy így már majd megint nem lehet jó képeket csinálni, mert sötét lesz, ill. a pálya egyik részén még lesz nap, a másikon már nem. Igazam is lett, sajnos nem tudtam olyan jó képeket csinálni, mint Federer meccsén, de azért itt is lettek jó képek, és persze sok olyan is, ami az én hülyeségem miatt nem lett jó, mert nem jól állítottam be a fókuszt. Akkor volt a legrosszabb fotózni, amikor félig még napos volt a pálya. Az, hogy a meccs pontosan milyen volt, a sok fotózás miatt megint nem tudom, de voltak szép pontok, amik főleg onnan közelről (megint lementem oda az első sorhoz fotózni), nagyon durvák voltak. Őszintén szólva, nagyon kíváncsi voltam, hogy Nadal labdái majd hogy fognak pörögni, meg felfelé pattanni, de nekem nem tűnt fel, hogy annyira nagyon máshogy pörögnének, viszont magasabbra pattannak, mert Seppi mindig vállmagasságnál fentebbről ütötte vissza Nadal labdáit, Nadal meg kb. derékmagasságból az övéit. A vége felé már nem fotóztam, mert már nagyon sötét volt, inkább videóztam:) Sikerült lefilmezni, amikor Nadal felborította a vizes üvegeit egy labdamenet közben, majd ahogy visszarakosgatta gyorsan őket. Azt hiszem az elején azt is lefilmeztem, ahogy lerakta őket, szerintem a címkéknek előre kell nézniük, és nem abba az irányba, ahol ő áll a pályán. Úgy láttam, hogy kicsit gondban volt, mert az üveg 2 oldalán közel ugyanakkora feliratok voltak:) A meccs vége felé már megint nagyon beborult az ég, egyesek már összetett kézzel imádkoztak az ég felé, hogy nehogy essen, de szerencsére nem kezdett el esni. Szerintem Rafa is úgy gondolta, hogy minél előbb befejezi a meccset, mert nem akar esőszünetet, ezért gyorsan be is húzta a második szettet is, pedig Seppi sem játszott rosszul és a közönség is mellette állt. Oké, hogy ő olasz, de én nagyobb bíztatást vártam volna Rafa irányába a közönség részéről azok után, ahogy Federerrel viselkedtek. Biztos, hogy Federert jobban szeretik Rafánál szerintem, bár azért neki is szurkoltak, és sokan Seppi biztatása után még egy Vamos Rafát is betoltak, de alapvetően Seppinek dtukkoltak szerintem.

Miután vége lett a meccsnek, inkább haza jöttünk, mert azt hittük, hogy esni fog az eső, és az esti meccs a HMDP meccs lett volna, amit annyira nagyon nem akartunk megnézni, mondjuk én bármit megnéznék, de annyira tényleg nem érdekelt volna, így engedtem Zs-nek. Haza felé felszálltunk egy olyan buszra, ami csak egy darabon jó, aztán át kell róla szállni valami másra, de végül elindultunk a buszmegállóból gyalog, hátha találunk valami éttermet. Be is mentünk egy mellékutcában lévőbe, ami amúgy nagyon közel van a Vatikánhoz, szóval biztos sok turista is megfordul itt, de ez sem az a tipikus turistákra kiélezett hely volt. Zs lasagne-t evett, én meg bolonyait, mert kíváncsi voltam, hogy milyen az eredeti, mert anyukámét nagyon szeretem, de biztos voltam benne, hogy az „eredeti” másmilyen lesz, de én az anyukáméra szavazok! Az finomabb, ez sem volt rossz, de az jobb:) Aztán ettünk desszertet is, én tiramisut, Zs gyümölcssalátát, ami nagyon finom volt, a tiramisu is jó volt, de ebből is inkább anyukáméra szavaznék:) Amúgy valamennyire furcsának találom, hogy itt a gyümölcs desszertnek számít, egy csomó gyümölcsöt lehet desszertnek választani, pl. ananászt, meg egy bácsi sajtot evett desszertnek, vagy nem tudom minek, ami persze nem gyümölcs, csak tájékozatlan magyaroknak furcsa (lehet).

Ja igen, többször is írtam már a tenisszel kapcsolatban az elzárt területet, ahova csak külön belépővel lehet bemenni. Egy idő után gyanús lett, hogy hogy-hogy kimehetünk oda a stadionból, de be nem mehetünk, ezért megpróbáltunk bemenni oda a jegyünkkel, és kiderült, hogy bemehetünk. Abból a szempontból jó, hogy rövidebb úton meg lehet közelíteni a stadiont, nem kell kerülni, és a gyakorlópályák másik oldalához is oda lehet menni, ahogy azt tegnap is tettük, de azt annyira még nem tudjuk, hogy az a sok „konténer”, amiben mindenféle szponzorok vannak, milyen célt is szolgálnak. Valószínűleg be lehet oda menni időt tölteni és ismerkedni a céggel. Egyszer, amikor kifelé jöttünk a stadionból, megtudtuk, hogy mi azért mehetünk be, mert az alsó karéjon ülünk, akik fentebb vannak, azok már nem ilyen kiváltságosak:)

Holnap sajnos a Nadal meccse este lesz, ezért nem fogok tudni jó képeket csinálni, de majd igyekszem, meg remélem, hogy jó meccs lesz!

(Ezeket a képeket majd később töltöm fel)

Not singing in the rain

2009. ápr. 28. 10:05 - írta agimano

Tegnap nem tudtam kirakni, amit írtam, mert nem ment a net, ezt még tegnap este írtam:

Ma reggel szintén későn keltünk, és hozzávetőleg megint egy órába került eljutni a teniszre. Elfogyott itthon a kaja, és már nem akartunk boltba menni, ezért úgy döntöttünk, hogy annál a bácsinál eszünk, akinél első nap is ettünk a tenisztől egy megállóval visszább. Úgy tűnt, hogy megismert minket, a szendvicsek is finomak voltak megint. Miközben elsétáltunk a bejáratig, tökre feltámadt a szél, és minden szart belefújt a szendvicseinkbe, meg persze a szánkba, szemünkbe, orrunkba…

Először megint a gyakorlópályákhoz mentünk, ahol Verdasco edzett. Úgy tűnik, hogy az apukája az edzője, én ezt eddig nem is tudtam. Edzés után nagyon sokáig autógrammokat osztogatott, de persze sokkal többen szerettek volna kapni, mint ahány embernek adni tudott volna. Mikor már befejezte volna az aláírogatást, pár spanyol rajongó utána szólt valamit, ami miatt sarkon fordult, és oda ment hozzájuk. Kapott tőlük valami ajándékot, cserébe aláírta a zászlójukat, meg kb. mindent, ami a kezükben volt. Volt ott pár magyar is, akik szerint eddig Verdasco osztott a legtöbb ideig aláírásokat.

Az egyes és a kettes gyakorlópályák amúgy úgy helyezkednek el, hogy csak az egyik oldalon van lelátó, szemben és bal oldalt a játékosoknak elkülönített rész van, oda nem lehet bemenni, csak külön pass-szal, és szerencsés esetben játékosokat is lehet bent ténferegni látni. Miközben Verdasco aláírt, megjelent a háttérben Djokovic, aki oldalt megállt beszélgetni valakikkel, én meg odarohantam fotózni. Észre is vettek és nagyon elkezdtek nézni, ezért abba hagytam a fotózgatást. Biztos nagyon profinak látszik az objektív, ezért nem veszik olyan jó néven, ha az arcukba fotózom, mintha egy kisgyerek egy kompakt géppel fotózná őket. Amúgy az objektív tényleg nagyon profi, meg minden, de jobbat kellett volna venni. A jobbat most úgy értem, hogy nagyobb teleobjektívet, mert ez csak 70-200 mm-es, szóval nem lehet vele annyira távolra fotózni. Kellett volna venni egy 400mm-eset, vagy mondjuk egy ismerősünktől az 50-500mm-es Sigmáját…. Vagy el kellett volna hozni az eggyel nagyobb objektívet, bár az meg nagyon lassú. Igazából le kéne ütni egy profi fotóst, és elszaladni a félméteres objektívvel:)

Ezután átmentünk az egyes pályára, ahol épen Blake állt vesztésre Crivoival szemben, aki úgy tudom román, és talán a 112. a világranglistán. Jól játszott, és simán kiverte Blaket. Blake még a második szett vége felé feltámadni látszott, de ez aztán mégsem sikerült neki. A mérkőzés közben iszonyatosan feltámadt a szél, a mögöttünk lévő reflektor rettenetesen csörgött, kicsit féltünk is, hogy ránk zuhan. A mellettünk ülő férfi konkrétan fölpattant és elrohant. A fotókon, amiket korábban a pálya körüli tájról készítettem, látszanak ezek a nagyon jól kinéző fák, amik úgy néznek ki, mint Afrikában azok a fák, amiket mindig mutatnak a természetfilmekben, ahogyan a zsiráfok legelnek róluk. Nagyon szépek szerintem, de van egy olyan gyanúm, hogy a két fa nem ugyanolyan, mert ezek tűlevelűek, és állítólag mandulafenyőnek hívják őket. Amikor feltámadt a szél, össze-vissza fújta ezeknek a fáknak az elszáradt tűleveleit a szél a levegőben, amelyek rendesen az arcunkba is csapódtak. A port is rendesen fújta a szél, nem is beszélve a salakról lent a pályán, meg a kis szemét darabokról. A hátunk mögötti fának az egyik ága le is tört, bár nem biztos, hogy ma, de ott lógott lefelé, és eléggé mozgott a szélben, azt hittem le fog szakadni, és valakit jól eltalál, de szerencsére nem szakadt le, és senkit sem tudott volna eltalálni, mert pont a sövény felett lógott.

Ezután a meccs után átmentünk a center pályára, ahol Starace és Montanes játszottak, de ekkor már nagyon fújt a szél és az eső is esett egy kicsit. Starace medical timeout-ot kért, mert a szemét kellett ápolni, gondolom mert tele ment salakkal. Az idő egyre rosszabb lett, egyre jobban dörgött az ég és az eső is egyre jobban esett, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább kimegyünk a stadionból. Mondjuk velünk együtt szerintem az összes többi néző is így döntött. Olyan sokan voltunk, hogy beengedtek minket abba a zónába, ahova a mi jegyünkkel nem lehetett volna bemenni, ez végül is az a zóna, ahol a játékosok is vannak, de velük még véletlenül sem találkoztunk a szakadó esőben. Úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza. Még pont elértük volna a buszunkat, de nem futottunk, ezért várhattunk egy csomót a következő járatra. A római, amúgy is kaotikus forgalom még kaotikusabb lett az esőben, óriási dugó alakult ki a stadion előtt. Nagyon sokan turista busszal jöttök, és ott tolongtak, hogy fel tudjanak szállni a buszukra. A város amúgy tele van rendőrökkel, az utcán is nagyon sok a rendőrautó, vannak police feliratúak és van valami más, ami szerintem a csendőrség lehet, de ennek még utána kéne néznem, mert pl. az ilyen feliratú motoros rendőrökre az is rá volt egyszer írva, hogy a védelmi minisztérium emberei. Bár amúgy fogalmam sincs, hogy mi a rendőrség és a csendőrség között a különbség, lehet, hogy pont ez. Szóval a rendőrök mindenütt ott vannak, a főbb látványosságoknál akár 4-5 rendőrautó is áll, vigyázzák a rendet, vagy legalábbis próbálják érzékeltetni, hogy ott vannak, nem ér bűnözni. Tegnap is a főutcán folyamatosan cirkáltak a rendőrök és a vámosok/pénzügyőrök. Mondjuk ez utóbbi nem annyira zavarta a hamis táska/napszemüveg/öv árusokat, mert csak gyorsan felkapták a motyójukat, és besétáltak velük egy szomszédos mellékutcába. Na, szóval a stadion előtt is volt pár rendőr, és próbáltak segíteni a turistabuszoknak és a helyi buszoknak is a haladásban. Szerintem elég jól végzik ezt a munkájukat a rendőrök itt, lehet, hogy a helyieknek erről más a véleménye, de nekünk úgy tűnik, hogy itt a rendőrök azért vannak, hogy ilyen helyzetekben segítsenek, és nem azért, hogy kötöszködjenek. A buszon végül szerencsére le tudtunk ülni, érdekes módon nem túl sokan utaznak azokkal a járatokkal, amikkel a tenisz és a villamos között járunk. Én arra gyanakszom, hogy a helyiek tudják, hogy milyen lassan járnak, ezért ők valami mással mennek, bár próbáltam gyorsabb útvonalat találni, de nem nagyon jött eddig össze.  A busz kb. kétszer, vagy háromszor olyan lassan ment, mint máskor. A villamos megállóban valahogy befolyt a víz a cipőmbe, ekkor vettem észre hogy a jobb lábamon keresztben eltört a cipőm talpa, ami elég gáz, tekintve, hogy a cipő pár hónapos és alig járok valahova gyalog, kb. annyit mehettem eddig ebben a cipőben, mint normális ember 2 hét alatt. Nagyon remélem, hogy megvan még valahol a blokk, mert ez szerintem elég gáz. Persze nem hoztam másik cipőt, szóval még vehetek cipőt is magamnak. Ez amúgy mára be is volt tervezve, de olyan későn értünk a bevásárló utcába, hogy addigra már minden zárva volt. Majd talán holnap. Még a cipővásárlás előtt meg akartunk vacsorázni, mert nagyon éhesek voltunk, de a sarki étterem megint zárva volt, ezért vissza akartunk menni a tegnapi helyre, ami szintén zárva volt. A dolgok miértje nem annyira világos, a tegnapi étterem valószínűleg az eső miatt lehetett zárva, vagy a hétfő szünnap? Ezzel a pizzériával szemben van egy másik, amit tegnap is meg akartunk nézni, de végül nem mentünk át az út másik oldalára, most ide akartunk ezek után bemenni, de az egész helyiség tömve volt, egy szabad hely sem volt, így tovább nézelődtünk egy jó kis pizzéria után, amit nem sokkal lejjebb meg is találtunk. A hely annyira nem turistákra specializálódott, hogy még csak angolul sem voltak rajta az étlapon a kaják. A pincér tudott angolul, de egy szót sem értettem abból, amit mondott, kicsit később odapattant valaki, aki az üzletvezető lehetett, aki segített nekünk, és rábeszélt minket arra, hogy különböző pizzát együnk, mert akkor tudunk enni egymáséból. Végül úgy is hozták ki a pizzákat, hogy félbe voltak vágva, és két különböző fél volt a tányérjainkra rakva. A pizzák isteniek voltak, nagyon jól laktunk velük. Amelyiket én rendeltem, az volt a legdrágább pizza az egész étteremben a maga 8,90-es árával.

Ezután mentünk volna cipőt venni, de elég naiv elképzelés volt, hogy bármit is nyitva fogunk találni. Mondjuk az egyik nagy épületre, ami sejtésünk szerint valami pláza lehet régi épületbe bujtatva, az volt kiírva, hogy este tízig nyitva van, de mire odaértünk, már 10 is elmúlt. Így maradt a céltalan bóklászás a csöpörgő esőben. Igazából nagyon jó volt, mert nem volt sok turista az utcákon, nem volt nálunk fényképezőgép sem, így lehetett nézelődni. A telefonnal készítettem pár képet, de azok ugye eléggé értékelhetetlenek… Megtaláltuk a Trevi kutat, aztán egy másik útvonalon elmentünk a Spanyol lépcsőhöz, ahol csak egy iskolás osztály volt, akik elég hamar eltűntek, szóval módunkban állt teljesen üresen látni a lépcsőt, amihez az útikönyv szerint nagyon korán kell felkelni. Mi találtunk még egy megoldást, este, esőben is lehet menni:) Felmentünk a lépcső tetejére is, ahonnan fogalmam sincs, hogy milyen kilátás lenne nappal szép időben, de így csak egy kupolát láttunk. A Spanyol lépcsővel szemben van a Via Condotti, ami egy nagyon komoly utca, olyan boltok vannak egymás mellett, hogy Dior, Bulgari, Luis Vuitton és még vagy 10 hasonló márka. Ezután visszamentünk a főutcára, ahonnan csak úgy bementünk egy kis aranyos mellékutcába, ami igazán jó döntés volt, mert itt bementünk egy ajándékboltba, ahol vettünk képeslapokat és naptárat ajándékba, és egy képeslap alapján összekötöttem, hogy egy épület, amire nagyon emlékszem rajz óráról, és a Pantheon, amiről nem tudtam, hogy mi, csak azt, hogy Rómában van, és majd meg kell nézni, egy és ugyanaz. Amikor kijöttünk a boltból, elmentünk két órás bolt mellett, az egyikben csupa idióta óra volt, leginkább gyerekeknek készülhettek, a másikban meg zománcozott előlapúak. Elmentünk pár hotel mellett, az egyiket Hotel Pantheonnak hívták, mire Zs megszólalt, hogy na, tuti itt lesz a Pantheon egy utcával arrébb, és tényleg. Annyira meglepődtünk, hogy kimentünk egy térre, és balra ott magasodott a Pantheon, olyan jó volt, hogy pont előtte 3 perccel égettem be magam, hogy azt sem tudtam, hogy mi az, de már régen ismerem a képét, és még nagyjából arra is emlékszem, hogy mit tanultunk róla, de nem tudtam a nevét, és egyszer csak ott magasodik előttünk. Nagyon monumentális volt, és annyira durva belegondolni, hogy i. e. 27-ben építették. Hihetetlen. (Oké, még nem láttam a piramisokat sem!) Azt írta az útikönyv, hogy ez Róma legmélyebben fekvő helye, 15 méterrel van a tengerszint felett. A körülötte levő épületek azért vannak már magasabban, mert a sok száz év alatt annyi szemét épült be a földbe, hogy megemelkedett a tengerszint feletti magasság.

Visszafelé nem járt a villamos, mert valami karbantartás van, ezért pótlóbusszal jöttünk, ami nem a villamossínen ment, ezért az első megállóba más útvonalon ment, mert az egy egyirányú utcában van, így elmentünk még egy csomó szép dolog mellett, amikről szintén nem tudjuk még, hogy micsodák, de valamelyik nap megnézzük őket nappal is.

Amúgy az esős időről csak annyit, hogy szeretnénk elnézést kérni a teniszezőktől, a tenisznézőktől és konkrétan Róma lakosságától is, hogy rájuk hoztuk a rontást, és ilyen rossz az idő. Mi eddig, amikor elmentünk „nyaralni”, mindig esett az eső, sőt akkora viharok voltak Hajdúszoboszlón, hogy az áram egyfolytában elment, és tavaly Salzburgba is azért nem mentünk a nyár kellős közepén, mert egész hétre esőt mondtak a tervezett elutazásunk előtt 2 nappal, és végül 11 fok körüli idő is lett végig. Ezért már előre féltünk, hogy abban a városban, ahol ilyenkor állítólag 3-4 esős nap van egy hónapban, végig szakadni fog az eső, és amikor az elutazás előtt megláttuk az előrejelzést, teljesen készen lettünk, mivel 6-ból 5 napra esőt mutatott, és ez eddig nagyjából be is vált. Az előrejelzés szerint még 4 napig fog esni az eső, és mi biztosak vagyunk benne, hogy ezt mi okozzuk. Ha esetleg mégis megnéznénk a piramisokat Egyiptomban, és kivirágozna a sivatag, akkor pénzt fogunk kérni a szolgáltatásért!;)

 

 

Singing in the rain

2009. ápr. 27. 1:13 - írta agimano

A mai nap elvileg a bolhapiacozással kezdődött volna, de ez természetesen elmaradt. Eleve későn is keltünk fel, aztán még pár dolgot meg kellett csinálni. A teniszre menet aztán a villamosból láttuk, hogy hol van a bolhapiac, több keresztutca is el volt zárva a forgalomtól, hogy a mögöttük levő utcá(k)ban nyugodtan meg lehessen tartani a piacot. Elég nagynak tűnt, sok érdekes holmival, de nem mentünk be. Majd talán jövő vasárnap.

Már egyre ki akartunk érni a teniszre, de ez nem sikerült, így a Lopez meccset nem láttuk. Az út egy óra 2 percig tartott, az idő nagy részét a várakozás teszi ki, meg össze-vissza kanyarognak a buszok a Tevere két oldalán. Az a durva Rómában, hogy eddig bárhova mentünk, minden teli van látnivalóval, és a legtöbbjükről azt sem tudjuk, hogy mi. De végül is még van időnk rájönni, meg igazából az is elég, hogy tetszik, amit látunk. Bár azért szerintem jó tudni azt is, hogy mi az, amit nézünk…. Szóval a buszból is egyfolytában kifelé bámulunk, és gyönyörködünk az épületekben. Ami nagyon furcsa, hogy azon a részen, ahol eddig voltunk, sehol sem volt élelmiszerbolt, csak éttermek és bárok, motor- és motorolaj boltok:)

Miután megérkeztünk, a gyakorlópályákhoz mentünk, ahol Tsonga edzett az egyik pályán, mellette pedig Djokovic, aki az edzőjével ütögetett, vagyis inkább játszott. Ez talán azért furcsa, mert az edzők általában csak állnak vagy ülnek a tanítványaik mellett és instrukciókat adnak és labdát szednek. Kicsit gyanús volt, hogy mit csinál itt Djo (én leginkább így hívom), mert kb. 10 perccel később már a másik pályán kellett volna játszania a bemutató mérkőzést, de gyorsan össze is pakolt, így mi is átmentünk a center pályára. Egész jó helyre ültünk, a hatodik sor középső részébe. Ennél amúgy nem sokkal rosszabb helyre, a kilencedik sorba, egy kicsit beljebb szól a jegyünk a torna további részére, csak a lelátó másik oldalára, úgy, hogy szemben leszünk a székbíróval és a kispadokkal, ahol a játékosok a szünetekben ülnek.

Az első meccs tehát a Djokovic-Seppi találkozó volt. Ez volt a mai meccsek közül a legjobb, és Djokovic, annak ellenére, hogy nem túl sok bajom van vele, óriási pozitív csalódás volt.  Végig nagyon jófej volt, látszott rajta, hogy jól érezte magát, és az is, hogy tudta, hogy ez egy bemutató torna, és szórakoztatni akarta a közönséget. Már ott kezdődött, hogy amikor észrevette, hogy a széke mögötti részhez egy csomó gyerek ment le, és mindenki őt fotózza, elkezdett pózolni a kameráknak, de mindezt jófej módon tette, mindenki nevetett rajta. Aztán, amikor elkezdett esni az eső, szerencsére nem esett sokáig, de pár percig elég rendesen esett, majdnem mindenki elővette az esernyőjét, Djokovic elkérte egy nézőtől az esernyőjét és úgy állt fel a pályára szervát fogadni, mindenki röhögött, aztán mutatta Seppinek, hogy üsse kézre a labdát. Így letoltak egy pár ütéses labdamenetet, ami közben mindenki dőlöngélt a röhögéstől. Ezt a labdamenetet, amúgy Seppi nyerte:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Djo viszonylag gyorsan elhúzott 5-1-re, amikor is odament Seppihez, és megdumcsizták, hogy nem kéne ilyen gyorsan letudni ezt a meccset, és Novak hagyta Seppit felzárkozni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt az elején még nem olyan látványosan tette, de később már beküldte a labdaszedő gyereket a sarokba, és ő is odaállt, hogy minél nehezebb legyen visszaadnia a labdát. Az egész olyan vicces volt, Djo kiszolt a nézőknek, nagyon aranyos és jófej volt, szóval abszolút pozitív élmény volt, a pozitív csalódás talán nem jó szó, mert eddig sem volt vele sok bajom, csak pár furcsa dolga miatt néha szoktak rá haragudni az emberek….

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utánuk jött a Murray –Bolleli meccs, ami a 3 közül a leghosszabb és a legunalmasabb is volt. Zs szerint Murray leszarta az egész meccset, szerintem meg éppen túl komolyan vette, minden esetre unalmas volt, pedig én a tvben szoktam szeretni Murray játékát. Amúgy azt azért hozzá kell tenni, hogy voltak nagyon komoly labdamenetek, és Murray elég sok olyan labdát visszaadott, amikről azt hittük, hogy Bolleli milyen szépen megnyerte őket. Csak valahogy a Djokovic meccshez képest olyan fagyos volt a hangulat. Murrayből pedig nagyon érdekes hangok jöttek, meglepően magas hangokat adott ki:) Itt amúgy nem volt jópofáskodás, és érzéseim szerint az olasz közönség inkább az olasz játékosnak drukkolt, szintén ellentétben az előző meccsel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lelátó egyre jobban megtelt, közeledett Federer meccse. Federer nagyon elegáns volt, igazából jó volt nézni őt, mosolygott, tökre hasonlított arra, ahogy egy gyerekkori képén kinéz, ami a neten kering. Minden mozdulatát megtapsolták, mindenki örült, hogy ott van. A bemelegítésnél, nagyon kecses mozdulatokat végzett, és nagyon figyelmesen kisebbeket ütött, ha mondjuk egy erős ütéssel fejbe üthette volna a labdaszedőket. Szóval elütögetett ott magában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Igazából nem tudnám megmondani, hogy milyen volt a meccs, mert egy csomó képet csináltam, és úgy nem annyira lehet követni a történéseket. Az biztos, hogy volt pár szép ütése, de ütött outokat is rendesen, és egyszer egy marha nagy luftot is. A fényképeket visszanézve, elég érdekesen szervál néha, teljesen összehúzza a testét. Amúgy tényleg annyira szerette őt a közönség, hogy még azt is megtapsolták, hogy jár. A meccs végén nagyon sokan akartak tőle aláírást, és elég sokáig írogatott is, de a képeken is látszik, hogy eléggé csitítgatták a gyerekeket.

Federernél már megfigyeltem korábban is, hogy szeret labdaszedőt játszani, mindig elkéri a labdaszedőktől a labdákat, és ő ütögeti át őket a másik oldalra. Ennek a szenvedélyének most is hódolt, néha konkrétan ellopta a labdát a labdaszedőktől, csak hogy ő üthesse át őket. Nem tudom miért csinálja, de az biztos, hogy szórakoztató.  Szintén érdekes volt, hogy amikor vége lett a meccsnek, és Federer interjút adott egy tvnek, akkor úgy tűnt, hogy zavarban van, és zavarában a jegygyűrűjét csavargatta az ujján.

Ami érdekes, hogy mindenki annak az alapítványnak a pólójában volt, amit Federico Luzzi emlékére hoztak létre, kivéve Federert. A pólók karján a játékosok neve volt, a hátulján pedig világranglista helyezése, így pl. Djo volt a 003-as ügynök. Viszont Federer nem vette fel ezt a pólót. Érdekelne, hogy miért nem, csinos szeretett volna lenni, és ehhez elengedhetetlennek érezte az összeillő pólót és nadrágot, vagy nem volt hajlandó felvenni magára egy pólót, aminek a hátán a 002 díszelgett. Így, vagy úgy, de szerintem igazán magára húzhatta volna azt a pólót, mert az egész meccs erről szólt. Amúgy Djo volt az egyetlen, aki a meccs vége után elég erőteljesen a pólóra mutatott, felhívva ezzel a nézők figyelmét, hogy miről is van itt szó.

Miután vége lett a meccseknek, néztük még egy kicsit, ahogyan a többi játékos edzett. Ismételten nem ismertünk fel túl sok mindenkit, pedig mindenkinek olyan ismerős feje volt, de nem tudtunk neveket kapcsolni az arcokhoz. Viszont Simont másodjára már teljesen kitűnően felismertük:) Úgy gondolom, hogy még mindig nincsen igazán jó formában, azok alapján, amit az edzéseken láttunk tőle.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután elmentünk egy kicsit várost nézni. Felmerészkedtünk a 2-es buszra, ami egy elég szegény negyeden ment keresztül, persze ez sem volt nagyon gázos, de azért látszott a különbség mind az embereken, mind az utcákon/házakon. Később kiderült, hogy máshogy is lehetett volna menni, de akkor még nem tudtuk, hogy van értelme máshogy menni…. Elmentünk a Piazza del Popolohoz, ami a régi Róma északi kapuja volt, és ahonnan 3 nagy út is nyílik, amelyek közül a középső Róma főútja, a Via del Corso. A szállodában dolgozó fiú szerint ez osztja ketté Rómát, ami szerintem inkább csak a hagyomány szerint van így, de minden esetre jól hangzik. Amikor ott voltunk, semmiről sem tudtuk, hogy mi, csak nézegettük és fényképeztük a szebbnél szebb épületeket, tereket, emlékműveket… Aztán azóta elolvastam az útikönyvben, hogy miket is láttunk pontosan. Így pl. a Spanyol Lépcsőnek tűnő tárgyról kiderült, hogy az tényleg a Spanyol lépcső, egy oszlopról pedig, hogy az Marcus Aurelius oszlopa, ami már 180 óta áll ott. Ez számomra olyan hihetetlen, 180 óta. Volt egy másik oszlop is, amit még Egyiptomból hoztak, és régebben a Circus Maximusban állt. Valahogy olyan hihetetlen, hogy több száz és ezer éves dolgok között sétálgatunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A főutca tele van mindenféle ruhabolttal, olyan márkákkal, amelyek jelentős részéről még nem is hallottam. Sajnos már sötétedett, ezért nem lehetett túl jó fotókat készíteni, de majd még biztos többször is visszamegyünk, és akkor majd még készülnek jobb fotók is. Az utca egy nagy térbe torkollik, azóta már kiderült, hogy az „összes” sugárút ide vezet, szóval nem olyan fura, hogy ez is. Itt van egy nagy fehér épület, aminek a tetejét elég sok helyről láttam már a városból, mert lovas kocsik vannak rajta (quadriga – csak, hogy valami okosat is mondjak, amit kivételesen magamtól is tudok), és eleve azért jöttünk végig a Via del Corson, hogy ezt megnézzük. Az útikönyv azt írja, hogy ez Vittoriano-emlékmű, ami II. Viktor Emánuel emlékére készült, és hogy szégyellni valóan csúnya. Nem tudom, szerintem jól néz ki. Én amúgy azt hittem, hogy ez a parlament. Mondjuk már több épületre is hittem azt, hogy az a parlament…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán miután hazajöttünk, hogy a sarki kis étteremben együnk, nagy csalódásunkra kiderült, hogy az étterem zárva van, bár nem tudjuk, hogy miért, mert a nyitvatartási idő szerint nyitva kellett volna lennie. Így egy kis pihenés után visszamentünk a villamossal arra a részre, ahol elég sok étterem van. Mi Róma Trastevere nevű részén lakunk, ami annyit tesz, hogy a Teverén túl, tehát a főbb látványosságokhoz képest a folyó másik oldalán vagyunk. Ez régen munkásnegyed volt, de az okos útikönyv szerint már inkább gazdagabb emberek laknak itt, de sok korábbi jellegzetessége is megmaradt. Ilyen pl. az, hogy nagyon sok kis étterem van itt, amelyek elég jók, de mivel a terület nem annyira felkapott a turisták által, elég olcsónak számít. Kerestünk egy kis kockás terítős pizzériát, és ettünk egy-egy tányér pasta-t, mind a kettőnk kajája 7 euróba került, ami elég durva ahhoz képest, hogy szinte minden szar, amit eddig vettünk, a térképen át a szendvicsig, 5 euróba került eddig. Szóval ez elég jutányos kis vacsora volt, és a hely is egész kellemes volt. A pincér csávó meg megkérdezte, hogy magyarok vagyunk-e. Ezt azóta sem értjük. Valamit nagyon tipikusan magyarosan csinálhattunk, vagy fogalmam sincs:) Minden esetre a kaja finom volt, holnap már pizzát akarunk enni.

Remélem a teniszpályán Rafa is feltűnik majd holnap. Szegény biztos jó fáradt már, Barcelonában is megnyerte a tornát, remélem itt is erre készül!

Itt van pár kép a mai termésből (a fenti képek is benne vannak):

Első két nap Rómában

2009. ápr. 26. 1:39 - írta agimano

Végre elkészült a blog, amihez Márk csinált dizájnt, ami szerintem elég jó lett, de sajnos nincs rendesen összerakva, mert nem akartunk sok időt elcseszni azzal, hogy szépen minden meg legyen csinálva a freeblog adminjában, mert kicsit macerás a dolog, vagy csak mi vagyunk hozzá hülyék. De szerintem így is jól néz ki, ezer köszönet érte!!

Tegnap érkeztünk meg Rómába, ahova végül is szerencsére Repülővel jöttünk. Mivel Zs nagyon félt a repüléstől, szó volt róla, hogy vonattal jövünk, de mire eljutottam oda, hogy megkérdezzem, hogy mennyibe kerül az éjszakai vonat Bécsből, már visszafelé elfogytak az akciós jegyek, így egy darab vonatjegy visszafelé annyiba került volna, mint az oda-visszaút repülővel plusz a biztosítás kettőnknek, szóval így győzött a végül csak 1 óra 10 perces (elvileg hosszabb idő volt megadva) repülőút a 13+3 órás úttal szemben.

Már jó korán kimentünk a reptérre, persze teljesen feleslegesen, de legalább volt idő venni otthon felejtett ajakápolót, amiről később kiderült, hogy még sem lett otthon felejtve, ill. méregdrága kaját, ami mint később szintén kiderült, római áron nem is volt méregdrága.

A repülőhöz egy busz vitt ki minket, amire kb. az elsők között szálltunk fel, így végül mi szálltunk fel arról a buszról utolsónak a gépre (olyan 10 perc múlva jöttek még páran egy másik busszal). A 13. sorba foglaltam jegyet az online becsekkolásnál, és én ültem az ablak mellett. Ez a sor egy sorral a gép szárnya mögött van, és repülés közben egész jól le lehetett látni. Mindenki azt mondta, hogy milyen kevés hely van a lábnak, de szerintem volt rendesen hely, egyáltalán nem éreztem szűkösnek a helyet, rendesen ki tudtam nyújtani a lábamat. A felszállás nem volt para, legalábbis szerintem nem, de Zs kicsit rosszul lett, és a repülés elején is végig rosszul volt, de bevett még egy gyógyszert, így a leszállásnál már jobban érezte magát. Nekem, ahogy elkezdtünk ereszkedni, elkezdett fájni a jobb fülem és a fájdalom lesugárzott egészen a fogaimhoz, nagyon szar érzés volt. Elég erőteljesen rágtam a rágót, mert azt mondták, az segít. Igazából úgy gondoltam, hogy nem segít, de amikor kipróbáltam, hogy milyen az, ha nem rágom, kiderült, hogy mégis csak segített:) Ja egyébként a tenger felett csak felhőket láttunk és Róma felé is csak felhők voltak, amik közül havas hegycsúcsok kandikáltak ki, ami nagyon szép volt, de erről sajnos nem lehetett fotót készíteni, mert akkor már ereszkedtünk, és minden elektromos gépet el kellett tenni. Amúgy érdekelne, hogy egy fényképezőgép hogyan zavarja meg a repülő műszereit, de ugye ilyet nem igazán akar megkockáztatni az ember:)

(Az egeret a képek fölött tartva kiíródik, hogy mi látható rajtuk)

Miután leszálltunk, szintén busszal mentünk be a repülőtérre, ahol egész hamar fel tudtuk venni a csomagunkat. Ezután elindultunk a vasútállomásra, ahova a föld alatt kellett menni. Szerencsére annak utánanéztem, hogy hol lehet jegyet venni a vonatra, így nem kellett sorban állni az állomáson. Mondjuk annyit vártunk a vonatra, hogy belefért volna.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vonat teljesen rendben volt, alacsony padlós volt, és a vagon az egyik részén két szintes volt, a másikon pedig magasított. És olaszul és angolul is bemondták a megállók nevét, tehát ezzel sem volt semmi gond. (Persze faszán be voltunk biztosítva, hogy mi a mi megállónk előtti megálló neve, de erre így nem volt szükség.) Utána már csak 2 megállót kellett mennünk egy villamossal, amit szintén megnéztünk már korábban a Google Earthben a Street view-val:) Nem tudom, mit csináltak régebben az emberek az internet nélkül:)

A szállást is könnyen megtaláltuk, egy kórház közelében van. Először a pincében kaptunk szobát, de nagyon dohos volt, ezért gyorsan kitaláltam egy nem létező asthmat, amire hivatkozva új szobát kértem, így egy földszinti szobát kaptunk, aminek az elosztása kicsit rosszabb a lentinél, de szerintem elég hamar kikészültem volna attól a szagtól, nem beszélve az egészségügyi következményeiről. Van egy hosszú folyosó, amin egy szekrény, egy asztal és egy falba beugró pult van, ahol lehet pl. a laptopot használni. Van egy fürdőszoba zuhanyzóval, és a „szoba részen” az ágy és egy szekrénybe épített konyha, amiben van egy sütő, egy hűtő és némi tároló. Teljesen rendben van. Ja, még van tv is, de nincsenek külföldi adók, kb. az MTV nézhető rajta csak, és van légkondi is, amit jelenleg fűtésre használunk, mert nincs túl meleg idebent.

Tegnap, miután elhelyezkedtünk, elmentünk átvenni a jegyeket a teniszpályához. Könnyen odataláltunk, itt is még azt is tudtuk a street view segítségével, hogy az egyik buszmegállóból hogyan kell átmenni a másikba:) A megállók táblái elég viccesek, majd teszek fel róluk képeket, van egy nagy tábla, amin minden járatnak egy oszlopnyi hely jut, egymás alá vannak felírva a megállók nevei, de egy csomó megállónak ugyanaz a neve, mondjuk oda van írva, hogy abból a megállóból 4 db is van, amit először nem értettünk és igen zavaró is (volt), de aztán kiderült, hogy ez azért van, mert az az utca neve, és ha hosszú az utca, akkor mindenhova az van kiírva, és a megállóban ehhez még pluszban kiírják a megálló nevét is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ehhez hozzá kell tenni, hogy bent a buszban nincsen olyan tábla, mint nálunk, amire fel vannak írva a megállók, és be sem mondanak semmit sem, tehát mindig lesni kell ki a buszból a megállókban, hogy mi is pontosan a megálló neve. Ez amúgy néha kivitelezhetetlen, mert mondjuk a megállót parkolónak használják a helyiek, és ezért nem tud megállni a busz a megállóban. A buszok amúgy jó állapotban vannak, Mercedes és Iveco buszok vannak, és a sofőrök úgy látszik nem csak a gáz és a fék tövig nyomását ismerik, így egész kellemes utazni is. De a székek nagyon retkesek, műanyag székek vannak, és nem úgy néz ki, mintha nagyon gyakran takarítanák őket.

A tenisz pályákat nagyon hamar megtaláltuk, de azt, hogy hol kell átvenni a jegyeket, nem igazán. Egy sarki kis büfében kérdeztük meg az eladót, aki egy szót sem beszélt angolul, de biztosított minket afelől, hogy oda kell mennünk, ahonnan jöttünk. Vettünk nála két szendvicset 5 euróért, amiről én meg voltam győződve, hogy átverés és lehúzott minket. A szendvicsek nagyon finomak voltak, az enyémre rá is melegített egy lecsukható grillben, így kellemesen langyos lett, és megolvadt benne a sajt. Később amúgy egy szendvicset adtak 5 euróért, szóval a bácsi valószínűleg nem húzott le minket, vagy ha mégis, akkor nem sokkal, és nem is annyira haragszunk érte, mert eddig ez a szendvics volt a legfinomabb, amit itt ettünk. Több olasz ember megkérdezése után, akik egyébként szintén nem beszéltek angolul, de nagyon kedvesek voltak, megtaláltuk, hogy hol lehet átvenni a jegyeket. Azt reméltem, hogy kapunk egy nyakba akasztható pass-t, de minden napra külön jegyet adtak, így most van 16-16 db jegyünk. Ezután bementünk a teniszpályákhoz, amik majd a gyakorló pályák lesznek szerintem, ha elindul az igazi verseny. 6 db ilyen kisebb pálya van, ebből mondjuk 2-n, amiket körbe lehet ülni, szerintem az első napokban még lesznek meccsek, mert csak 2 nagyobb pálya van, azon meg nem fér el mindenki. Itt nem annyira értettük, hogy miért teniszeznek, de miután haza jöttünk, kiderült, hogy a szabad kártyákért folyt a verseny.

Este már semmit sem csináltunk, én beájultam az ágyba, mert előző nap csak 2 órát aludtam, és az előtt is csak kb. 4-et. Ma 13-at.

Ma reggel megkaptuk a kuponokat, amikkel reggelizhetünk egy közeli bárban, de ma nem mentünk el, pedig lehet jobb lett volna, mert később olyan éhesek voltunk, hogy megvettük az 5 eurós kis szendvicset is, ami nem is volt túl jó. Mielőtt kimentünk volna teniszt nézni, gondoltuk, hogy megnézzük a Colosseumot kívülről, meg egy kicsit szétnézünk a környékén. A Foro Italico mellett felmentünk egy kis úton egy templomhoz, aminek még nem tudom mi a neve, de majd holnap megnézem az útikönyvben. Nagyon szép volt az egész, nagyon sok turistával.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Colosseum előtt nagyon hosszú sor állt, és amikor átmentünk a másik oldalra a metrómegállóhoz, akkor láttuk, hogy alul a Colosseumban végig álltak körben az emberek, még mindig a sorban, szóval több száz méteres sor lehetett. Végül nem a Colosseumtól, hanem egy kis buszozás után a másik metróval is utaztunk, ami szintén tök jól nézett ki, és nagyon csendes is. Amikor átmentünk a Teverén (Tiber), akkor a metró kijött az alagútból, és egy hídon ment át, aztán megint visszament a föld alá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A metró után megint busszal kellett menni, amire megint egész sokat kellett várni. Elég rapszodikusan járnak a buszok, néha a másik irányban elmegy 3 is abból a járatból, amire várunk, visszafelé meg semmi.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma selejtező meccsek voltak. Leginkább Ferrero meccsét követtük figyelemmel, aki végül 2 szettben nyert. Szegény ellenfelének senki sem drukkolt:)

Amíg a 3., 4., 5., 6. pályán mentek a selejtező meccsek, addig az 1. és 2. pályán „a nagyobb” játékosok edzettek. Őszintén bevallom, hogy sokukat nem ismertem fel, és nem is tudom néhányukról megmondani, hogy ők vajon csak edzőpartnernek voltak ott, vagy ők is indulnak a tornán:( A legelső ember, akit megláttam, Safin volt, aki sajnos pont akkor hagyta abba az edzést, amikor megérkeztünk. A közönség nagy üdvrivalgással fogadta, amikor kiütött a picsába egy labdát:) Amikor készült elmenni, akkor jött Del Potro, akivel dumáltak egy kicsit. Néztük őket egy kis ideig, aztán elmentünk a többi pályához, és akkor vettük észre, hogy a kisebbik stadionban is vannak játékosok. Bementünk, és Stepanek edzett ott, legalábbis szerintünk ő volt az. Ami miatt kicsit bizonytalanok vagyunk, hogy egyáltalán nem volt olyan csúnya, mint a tvben, vagy a képeken. KOMOLYAN:) És igazán jó fej volt, mert odadobott nekünk egy laposabb labdát, szóval Stepanek, vagy a szép ikertestvére rögtön szerzett egy óriási pluszpontot nálam;) Később megjelent Simon is, akit fel sem ismertünk először, érdekes módon messziről és élőben nem annyira hasonlított a tvbeli sajátmagára, de pl. videón már teljesen Simon formája van:) Nagyon kis vékonyka, persze ez tvben is látszik, de élőben valahogy más volt. Később Cilic is megjelent, és a belső pályán maga Feliciano Lopez gyakorolt:) Mondjuk én nem vagyok oda érte, de valahogy mégis nagy flash volt látni őt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy olasz teniszező, Federico Luzzi tavaly hunyt el leukémiába, és holnap az ő emlékére alapított alapítvány javára bemutató mérkőzéseket fognak játszani olasz játékosok olyan neves játékosokkal, akik elvállalták ezt. De azt kell, hogy mondjam a névsor láttán, hogy minden nagy név elvállalta, aki itt van. Így holnap óránkénti turnusban fogják egymást két pályán ezek a párosok váltani: Fognini-Lopez, Seppi-Djokovic, Bolelli-Murray, Starace-Federer valamint a kisebb pályán: Bracciali-Robredo, Volnardi-Safin, Cipolla-JMDP. Szerintem már ez a nap is isteni lesz, kár, hogy Rafa még Barcelonában van!

Sajnos nem maradtunk ma túl sokáig a teniszen, mert mindenképpen el akartunk menni boltba, hogy vegyünk inni (a pályán 3 euró volt egy fél literes innivaló, ami a mostani árfolyamokat figyelembe véve szerintem igencsak (le)húzós) és enni (a teniszen is 5 euró egy szendvics) is valamit. Holnap majd csinálok szendvicseket, bármilyen prosztóság/csóróság is ez, bár szerintem nem az, mert finomabb szendvicset is tudok csinálni és sokkal olcsóbb is, aztán majd este elmegyünk egy étterembe. Szóval időben el kellett indulnunk, és szerencse is, hogy megtettük, mert a bolt, ahova menni akartunk, nem volt már nyitva (ma nemzeti ünnep van Olaszországban, Olaszország felszabadulásának 64. évfordulója, gondolom a második világháború végéről lehet szó, azt tudom, hogy Mussolinit 28-án nyírták ki…) Egy nő is pont ott volt a bolt előtt, és együtt néztük az olasz kiírást, amit velünk ellentétben ő értett is, de rendes volt, mert bár egyetlen egy szót sem beszélt angolul, olaszul kiválóan elmagyarázta, hogy a vonatállomáson, ahol leszálltunk a vonatról, van egy másik bolt, ami 8-ig nyitva van (20 perc volt még 8-ig), aztán mivel ő is odament, egészen a bejáratig követtük őt, és a sorban is mögöttünk állt:) A boltok nagyon furák, olyan szűkek, hogy vannak olyan sorok, ahova be sem lehet menni kocsival, csak kis kosárral, és egy csomó zsákutca van a boltban, el kell menni egy hosszú soron a bolt végébe, aztán ugyanott kell visszajönni, nem lehet körbe menni, és mindezt úgy, hogy 2 ember csak oldalazva fér el egymás mellett. Mindez egy Sparban, amit itt DeSpar-nak hívnak. Vettünk szendvicshez valókat, a rukkola nagyon olcsó, ez talán az egyetlen dolog, ami olcsóbb itt, mint otthon. Ami még érdekes, hogy vettünk egy csipszet, ami elvileg tejfölös-snidlinges, de olyan íze van, mint a mekis sajtburgernek:) Vettünk még WC papírt is, ami elég gáz, mert nem azért jön az ember egy szállodába (vagy mi ez itt, inkább aparthotel), hogy ilyeneket kelljen vennie, de olyan szar volt a wcpapír, hogy úgy éreztük, be kell újítani egy másfajtát, ami jó ötletnek bizonyult, mivel napközben a kis angyalkák nem hoztak új tekercs wcpapírt, így a régi el is fogyott. Vettünk még ugyanolyan folyékony szappant is, ami otthon van, mert a kis szállodai szappanokat olyan szar felkapargatni a mosdókagylóról:)

Azt hiszem ennyi bővel elég, iszonyat sokat írtam, nagyon késő is van már. Szerintem legközelebb nem írok, csak negyed ennyit:) Holnap reggel elvileg bolhapiacra megyünk, aztán nézzük az ígéretes bemutató meccseket.